Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Waigand József: A szekularizált világban élő keresztény egyház

3. ) Az ősegyház „testvériség érzése“ (amit mai szóval talán kollegialitásnak neveznénk) kevés helyen valósul meg az egyházi elöljárók és a hívek között. A „felülről jött“ intézkedéseknek, ha a pénztárcák megnyitását kérik, lehetőségükhöz mérten eleget tesznek, de evvel ki is merül a kapcsolat.

4. ) Házaspár: „Az egyházzal való kapcsolatunk bonyolultabb. Az élő egyház számomra a feltámadt Krisztus élő teste. Ennek vagyunk sejtjei. Ennek vérkeringése jár át minket a Lélek által. A hivatalos egyháznak azonban vannak olyan részei, melyek számomra mind ez ideig halott testrészeknek tűntek. Tehát, ha amputálása felett nincs is jogom dönteni, esetleges elvesztése fájdalmat nem okozna, és aggódásra sem késztet... Ha fogynak papjaink, hiszem, hogy erősebb lesz a megmaradó esszencia, és ez, ha kell, majd új, élő papságot érlel... Számunkra az egyház lényege nem a csúcsokban találtatik, hanem azokban a sejtekben, ahol a Szentlélek működését kérik és elfogadják ...“

Más: „Nehezíti a dolgot, hogy maga az egyház is, amelyben élünk, a történelem során egyre inkább elvilágiasodott, és sok tekintetben még ma is messze van Jézus elgondolásaitól és az őskeresztény gyakorlattól...“ Egyik szülő pedig hozzáfűzi: „A Zsinat rendelkező sei bői sokan csak annyit valósítottak meg, hogy liturgikus változtatásokat hajtottak végre. Azonban nem valósultak meg azok az alapvető rendelkezések, amelyek a laikusok tényleges és cselekvő közreműködését volnának hivatva kielégíteni. Ezért aztán az egyház gondjait nem érzik sajátjuknak... A papoktól .vezetett' laikusok gondolatát a mai ember nehezen fogadja el. A kereszténység terjedése annak volt köszönhető, hogy a világi hívek is terjesztették ..."

5. ) „Egyházunk még mindig nem kellően .szekularizált' oly értelemben, hogy a mai kor emberéhez nem a mai kor nyelvén szól. Azt hiszem, a szekták nagymértékű előretörésének ez lehet a fő oka: tanításukat egyszerűen tudják közölni a mai kor sokféle gondolkodású és tudásszintű emberévei. Nem azt kívánnám ezzel mondani, hogy tanításunkból bármit is hagyjunk el, hanem sok, különböző mélységű Hiszekegyre volna szükség, a különböző lépcsőfokon álló emberek számára.“

Más: „A negatív jelenségek részben felszámolhatók lennének, ha megpróbálnánk a mai kor nyelvén beszélni: mindent úgy elmondani, hogy azt meg is értsék."

Ha már eddig is idézetek láncsorát közöltem, álljon itt befejezésül is egy idézet a római Oiviltá Cattolicából: „Van-e jövője a kereszténységnek? A hajdanvolt .keresztény társadalom' nem tér többé vissza, ne is sirassuk! De az életerő, amelyet napjainkban mutat, felidézi az őskereszténység korát... A kereszténység tehát nem műemlék, hanem élő valóság, és kell is, hogy jövője legyen. Milyen lesz ez a jövő? Krisztus a történelem Ura; az ő kezében van sorsunk. De a saját kezünkben is: olyan lesz ez a jövő, amilyennek mi ma alakítjuk.“

18