Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Waigand József: A szekularizált világban élő keresztény egyház

dalom kifejlesztésének. Apró, gyakorlati példa: Pistike a homokozóban játszik, és sírva fut anyjához: Józsika megpofozott! Tíz szülő közül kilenc azt felelné: Pofozd vissza! De mi így is reagálhatnánk: Remélem, nem ütötted vissza? Miért pofozott meg Józsi? Mert nem adtad oda a lapátodat? Hát add oda, hadd játsz- szék vele. Még a vödrödet is odaadhatod, te addig játsszál valami mással."

III. Az intézményes egyház és a szekularizált világ viszonya

Megkérdezettem valamennyien kifejezték őszinte ragaszkodásukat Krisztus egyházához, mely számunkra, szentségei útján, a kegyelmi életet közvetítette és közvetíti, és a mi lelki édesanyánk. Viszont — ellentétben fél évszázad előtti fiatalságom korszakával — a mai szülők korosztálya a hivatalos egyházra már nem úgy tekint, mint akinek vak engedelmességgel tartozunk, a „Roma locuta, causa finita" elv alapján. A mai nagykorú keresztények úgy tekintenek egyházukra, mint a felnőtt ember saját édesanyjára. Szereti, ragaszkodik hozzá, mások előtt nem kritizálja, hibáit is elnézi, bár ezeket észreveszi! Kritikája tehát kifejezetten építő célzatú: szeretné, ha semmi ránc vagy szeplő sem volna rajta, hanem szent volna és szeplőtelen (Ef 5,27}.

A mai elkötelezett keresztények lelki életét az egyház emberi fogyatékosságai nem zavarják: tudják, hogy saját hibáink, bűneink és fogyatékosságaink is az egyházat éktelenítik. Mégis, szeretnék, ha néhány kérdésben a „hivatalos“, az „intézményes" egyház másként állna hozzá a szekularizált világ problémájához. Néhány ilyen óhajnak kel! itt helyet adnom, mert ezek általánosak.

1. ) Szeretnék, ha az egyház „családiasabb“ lenne: a vasárnapok nemcsak misehallgatást jelentenének, hanem alkalmat adnának a híveknek, hogy a misék után egymással és papjaikkal társadalmilag is kapcsolatba lépjenek. Ez automatikusan beindítaná a családok egymáshoz való közeledését. Ennek előfeltétele az, ami ma még a legtöbb pap számára is idegen, hogy értékeljük át a „sacrum“ fogalmát, amint kevéssel ezelőtt mondtuk. Elfeledkezünk arról, hogy minden tiszta emberi kapcsolat is beletartozik keresztény önazonosságunkba. Ha ezt elfeledjük, egyik hozzászólóm szerint „érelmeszesedés“ tünetei ütik fel fejüket az egyházban. Ezért a papnak legyen pár kedves szava a jelenlevő gyerekekhez, ne csak a fejük felett beszéljen a hívekhez, miközben a gyerekek unják magukat, mert nem értenek belőle semmit. Több templomban pl. sok pici csengő sorakozik az oltár körül, és Úrfel mutatáskor minden gyerek, aki akar (a három évesek is!) kijöhet csöngetni. Számukra ez olyan nagy élmény, hogy biztosan megmarad hatása.

2. ) Idősebb művész barátom: „A művészeti irányok történelmi méltatásában művelt ember nem hallgathatja el, hogy a csodálatos építményeket, képző- művészeti alkotásokat, a korok ízlésformálását évszázadokon keresztül az egyházi szervek tartották fenn, ápolták. Áldoztak olyasmire, ami nem közvetlenül a testi szükségletek kielégítését szolgálja. A zeneművészet géniuszait ma se kívánja senki elhallgattatni.

2

17