Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Waigand József: A szekularizált világban élő keresztény egyház

(kissé családom alapján is), hogy a régi világ nem volt föltétlenül vallásosabb, inkább 'képmutatóbb.*'

Más írja: „Ma so'kkal változatosabb szellemi és anyagi környezetben élnek a családok, mint a két világháború között. Ez azonban nem jelent a keresztények számára akkora nehézséget, mint sokan gondolnák: ezt 'inkább a kívülállók, vagy a hitüket csak felületesen élők érzik. A kép korábban tényleg egységesebb volt; vallásunkat .államvallásnak' tekintették, de ez a tény inkább csak elmosta a különbségeket az igazán példamutató és a látszat-keresztények között. Az őskeresztények idejéről sem mondhatjuk, hogy biztosítva volt a vallásos környezet, és hogy csak jót láttak-tapasztalhattak volna maguk körül. Mégis ma ezekhez az 'időkhöz nyúlunk vissza, és ezektől az időktől remélünk vérfrissítést... Sem akkor, sem ma nem törődik a világnézetével az emberek többsége. Az evangéliumból azt halljuk, hogy legyünk a föld sója és legyünk kovász. Nem az a szerepünk, hogy maga a föld legyünk, vagy hogy az egész kenyér... A tömegkommunikációs eszközök, elterjedésük következtében, valóban sokkal több mocskot zúdítanak ránk, mint régebben, de a tudatos, keresztény szemléletű szelekció után, nagyon jó műsorok, előadások részesei lehetünk.“

„Ma egyre több az elkötelezett keresztény, aki lépést tart a Zsinattal, és akinek egyetlen fegyvere az igazság. Hatalmi eszközök nélkül, szegénységben,

alázatban, hűségben szolgál, és bizalmát a megfeszített Jézusba helyezi

___

A hívek közül sokan egyetemi színvonalon ismerik a teológiát, a liturgiába pedig oly szorosan bekapcsolódnak, mint talán még soha az első keresztények kora óta. Különösen jelentősek a kisközösségek: lelki alapon álló baráti kapcsolatok létesülnek, de ugyanakkor tevékenyen kiveszik részüket az egyetemes egyház ügyeiből is."

„Minden kor keresztényének leckéje: úgy lenni jelen a világban, hogy csökkentse az eleve embertelen manipulációk erejét-hatását, a .jószándékú' manipulációk hiábavalóságát pedig nyilvánvalóvá tegye. Szekularizált korunk embere is nagyrabecsüli az önállóan gondolkodókat, akiknek elveik vannak. Mondhatnám: a Morus Tamásokat... A közösség, ha körülvesz, abban erősíthet meg, hogy a jó tananyagot tanultuk meg, nem kell begyulladni, ha elmarad a tapsvihar... Csendben sugárzó jelenlét: ez a mai kereszténység, ha őszintén éljük azt."

Valaki így nyilatkozott: „A szekularizált világban nagyonis szépen lehet keresztény módon élni. A találkozások lehetőségi köre igen kibővült; minden pici emberkapcsolatba bele kellene vinni kereszténységünket. Ez volna napi lelklismeretvizsgálatom sarkköve: aznap kivel szemben cselekedtem helyesen, kivel szemben nem. Rohanunk. A Világból sok hatás ér, de éppen ez teszi lehetővé, hogy mi is sokfelé hassunk."

Egy négygyerekes házaspár tanúsága: „Nemcsak magunkról, gyermekeinkről is beszélnünk kell. Értük is felelősek vagyunk, hogy a .világ' szelleme őket se ragadja el. Az emberi aiapéntékaket (lelkiismeretesség, törekvés, kitartás,

15