Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Waigand József: A szekularizált világban élő keresztény egyház

hittan oktatásban részesültem. Esténként elmondtuk a Miatyánkot és Üdvöz- légyet, de valahogy mégsem éltük az evangéliumot El is jutottam a meggyő- ződéses ateizmusig. Az első fordulópont a katonaság volt. Az ateizmusomból fakadó magány túl nehéz teher volt ott! Mire leszereltem, templomjáró keresztény lettem. Formáltam magam számára Istent is, olyat, aki elnézi minden önzésemet és durvaságomat, és ha kellett, még link is lehettem ... Nősülésem előtt menyasszonyom ismertetett meg N. atyával. Ö volt, aki kellő erőszakossággal mert belenyúlni könnyelműen induló életünkbe. S közben kezünkbe adta az evangéliumot... A mag, amelyet elvetett általa az Úr, növekedni kezdett. Kis közösség épült fel nálunk az ő vezetésével. Bekapcsolódtunk a nagy közösség életébe. Szép fokozatosan átrendeződött életünk. Gyermekeink már ebbe az újjáteremtett békébe születtek bele ... A gyerekekkel együtt minden este közösen imádkozunk kötetlen formában, de kötött imával kezdjük, és esetenként kezetfogva, Miatyánkkal zárjuk. A vasárnapokra az aznapi evangélium előzetes elolvasásával igyekszünk felkészülni... Kérdésed elsősorban arra irányul, hogy mindez milyen konfliktusokat teremt a külső környezetünkkel, a .szekularizált világgal' való kapcsolatunkban. Azt hiszem, e téren még tenyerén hord minket az Úr, és nem ró még nagyobb terheket ránk... Viszonylag könnyen viseltük el, ha naivnak vagy bigottnak tituláltak minket. A régi „barátok“ helyett új testvéreket kaptunk az Úrtól...“

A címben felvetett kérdésre: hogyan élhet ma egy hívő a szekularizált világban, szinte minden hozzászóló utalt az Apostolok Cselekedeteire és az apostol-levelekre, amelyek arról tanúskodnak, hogy igenis lehet ilyen világban Krisztus tanítványaként élni, sőt ehhez a világhoz küldetésünk van. Az ósegy- ház kora után jött az a másfél évezredes időszak, amelyet mostanában nagy- konstantininak“ szoktak nevezni, amikor az egyház hatalmi pozícióban volt. Ezen túl vagyunk, és ma ismét az ősegyház modelljéhez térünk vissza, még ha tisztában vagyunk is azzal, hogy az egyház kétezer éves fejlődését és történetét nem lehet semmibe venni; az apostolok korát nem lehet „Jekopírozni". Napjainkban azonban új formában kell ellenállnunk a profán korszellemnek, a TV mértéktelen fogyasztásának és minden luxusnak.

Szinte valamennyi hozzászóló hangsúlyozta: bensőséges családi élet nélkül nem lehet megállni a szekularizált társadalomban. Ez az egyetlen közösség, ahol az embernek nem kell minduntalan a „hátát fedeznie“, ahol szeretetet adhat és kaphat, anélkül, hogy ezzel visszaélnének vagy ellene fordítanák. Aki mögött nem áll meleg családi otthon, az eldicsekedhet talán néhány szerelmi kalanddal, de igazi baráttal nem. Szekularizált világban élni azt is jelenti, hogy naponta új és új, nem várt helyzetekbe kerülünk. Ezért van oly szükség a család biztonságára.

Négygyerekes édesapa: „Nem szeretem a .szekularizált világ' kifejezést, ha ezt a .vallással áthatott világ' ellentétpárjaként értjük. A világ lehet elmúlt és mai, de a mai olyan, amilyen: ebben kell ma élnünk. Él bennem olyan kép

14