Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Waigand József: A szekularizált világban élő keresztény egyház

Apostolok Cselekedetei, az apostol-levelek és maga a történelem bizonyítja: a keresztények ebben a lelki sivatagban bátrak, derűsek voltak, és lassacskán másfajta társadalmat igyekeztek felépíteni; hitüket közösségben élték meg, és tanúságot tettek Istenről. A fő különbség az akkori és a mai idők között inkább abban található, hogy ma mindennek sokkal nagyobb a nyilvánossága a tömegtájékoztatási eszközök által. De ezek az eszközök a jó ügynek is nyitva állnak; kérdés, élünk-e velük.

Hogyan fogalmazzák meg megkérdezett barátaim a „szekularizált világ" fogalmát? Itt bizonyos eltérést tapasztaltam a saját korosztó lyombeli öregek és a 30—50 évesek véleménye között. Egy idős barátom szerint, aki sok időt töltött külföldön és ma is igen tevékeny, a szekularizmus azt jelenti, hogy a fiatalok, a kevés elkötelezettől eltekintve, „elvárásokat“ támasztanak. Könnyen (sőt -könyelműen) veszik az életet, nem dolgozni, hanem jól keresni akarnak. „A szülő, aki háborúkat és meghurcoltatásokat élt át, mentesíteni akarja az utódot, és mindent megad neki. Az ifjú csak hallomásból ismeri a tragédiákat; védett állapotában soha nem fog önmagától rájönni, hogy a családnak és a társadalomnak is vannak elvárásai vele szemben. Készen kap mindent. Szellemi tápláléka kevésbé az olvasás-művelódés, inkább az információ-áradat és a kommunikációs dömping, amelyet a napi televízióval és a hetilapokkal megint csak önbevetés nélkül, mások szellemi termékeként kap. Nem tanul meg valamit megfogalmazni, nem tanul meg küszködni bizonyos célok érdekében, amelyekre pedig később szüksége lesz. Agymunkáját megkönnyítik a kézi számítóeszközök, hozzászokik a távirányításhoz, az elektronika eszközeihez, a gombnyomásokhoz, a gyors közlekedéshez és a kényelemhez.“ És amikor rájön, hogy a valóság más, mint aminek hitte, jön a teljes bizalomhiány mindenkivel szemben, — szüleivel szemben is. A szülőknek viszont nincs idejük a családra. A fiatalok kudarcelviselő képessége minimális: ez is oka a sok házassági konfliktusnak és válásnak. - A szekularizált világ jele az is, hogy az értelmiségi, a szellemi munka elveszítette becsületét a fizikai munkával szemben ..Sok igazság van e sorokban, habár talán túlzás mindezt a szekufarizmus számlájára írni.

E kissé pesszimista hangvételű hozzászólással szemben vannak kedvező jelenségek, amelyek arra engednek következtetni, hogy a szekularizmus itt Európában túljutott a mélypontján. Eszembe jut Werfel utolsó regényének, „A meg nem születettek csillagának“ jövő-látomása: lesz egy idő, amikor a vallást annyira nevetségesnek tartják, hogy 30 évig pápát sem tudnak választani; de aztán jön egy felismerés (hogy ti. az egész világegyetemben csak a Földön van emberi élet), és akkor újra a legmélyebb hit, sőt stiliták korszaka következik.

Erre enged következtetni az is, hogy egyre többeket foglalkoztat a szenvedés és halói értelme, valamint a társadalomépítő munka személyes indítékai. A könyvkiadásban határozott irány mutatkozik a keresztény értékek, egyének,

12