Szolgálat 73. (1987)
Könyvszemle - Három könyv a pápáról (Szabó Ferenc)
A tanulmánygyűjteményt Polgár László jezsuita rendtörténész rendkívüli alapossággal megszerkesztett tematikus bibliográfiája teszi teljessé. A tanulmányírók és a bibliográfus nemcsak megrajzolták a 350 éve elhunyt magyar főpásztor alakjának körmég a páfránylevél is ehető, nemcsak a fiatal tökszár meg a levele. „ , . . a Puskely Maria HÁROM KÖNYV A PÁPÁRÓL: Paul Poupard: Miért van pápánk? A pápa szolgálata Szent Pétertől II. János Pálig. Szent István Társulat, Budapest, 1986, 175 oldal. örömmel üdvözöljük Paul Poupard francia bíboros magyarra fordított könyvét, amely egyháztörténet, apológia és egyháztan egyszerre. Három részre oszlik: I. Az evangélium öröksége és a történelem súlya: II. Ki a pápa és mi a feladata? III. Korunk pápái, avagy Isten és a szabadság. A Befejezés: Miért van pápánk, avagy az ökumenikus párbeszéd. — Ez a szakszerűen és hittel megírt munka helyreigazít számos torzítást, egyoldalúságot. Msgr. Paul Poupard 1959-től 1971-ig a vatikáni Államtitkárságon dolgozott (tehát Rómában közelről követhette a II. Vatikáni Zsinatot és az utána megindult erjedést), majd tíz évig a párizsi Institut Catholique rektora volt. Jelenleg a Nem Hívők Titkársága elnöke (ilyen minőségben járt okt. elején Budapesten és elnökölt a katolikusmarxista szimpózionon). Ezenkívül gyakorlatilag ő vezeti a Kultúra Pápai Tanácsát is, a II. János Pál által létrehozott fiatal vatikáni dikasztériumot. Paul Poupard számos könyvet írt a pápaságról, a Vatikánról, a II. Vatikáni Zsinatról, amelyeket más nyelvekre is lefordítottak. 1980-ban Budapesten magyarul megjelent „Bevezetés a katolikus hitbe“ c. füzete. Körkérdéseire adott válaszokból összeállított „Hiszünk Jézus Krisztusban“ c. könyve jórészét mi tettük közzé Rómában a „Jézus Krisztus tegnap és ma“ c. kötetben. A „Miért van pápánk? fordítói: Baán István, Papp Tamás, Tarjányi Zoltán, Török József nagyon szép munkát végeztek. A könyv magyarul is élvezetes olvasmány. Paul Poupard könyveinek sajátossága éppen a lendületesség, a könnyed stílus, a francia szellemesség, valamint a szerző széles műveltsége. A szakszerű tájékoztatást helyenkint személyes élményekkel színezi, különösen amikor a kortárs pápákról szól, akikkel szoros kapcsolatban állt hivatalánál fogva is. Nem egy információját elsőkézből veszi, pl. amit a „Populorum progressio“ kezdetű körlevélről mond. Vagy ugyancsak VI. Pállal kapcsolatos a kis anekdota, amely Hans Küngre vonatkozik: „Egy nap VI. Pál szomorkás humorral azt mondta nekem róla: ,Nem akarja a pápa tévedhetetlenségét elismerni. De ő azért tévedhetetlenül jelenti ki ezt!‘ . . .“ (56) Miért van pápánk? Az utolsó oldalon így összegez: „A pápa hivatala, mint ahogy Péter hivatala is, abból áll, hogy hirdeti a Krisztusba vetett hitet, életével tanúságot tesz és szolgálja az egyházakat.“ A hármas feladat görög szavakkal: kérügma, martüria és diakonia. Paul Poupard jól informált, amikor vitatott történeti vagy elvi (egyháztani) kérdéseket ismertet: a jó értelemben vett apologetikus szándék vezeti, tehát a hamis vádakat megcáfolja, a torzításokat helyreigazítja (pl. XII. Pius és a nácizmus viszonyában a Hochhuth által megfogalmazott vádakat). De ezen túlmenően — számolva az ökumeniz- mussal, hiszen éppen a pápai primátus és az ezzel összefüggő kérdések a legfőbb nehézség az egységtörekvésben — tisztáz nehéz egyháztani kérdéseket (főleg az I. részben). Nagyon lényeges ez, hiszen a Magyarországon megjelent marxista egyház- történeti kiadványokban éppen az hiányzik, ami az Egyház misztériumát és ezen belül Péter, ill. utóda szerepét teológiailag megvilágítaná, helyes fénybe állítaná. E tömör megfogalmazást olvassuk a IV. fejezetben (32—33. o.): „Fel kell ismerni, hogy az Egyház élete nem vezethető le racionális okfejtéssel a dogmatikai előfeltételekből, hanem misztériuma fokozatosan tárulkozik fel a történelem folyamán, amelyet — annak ellenére, hogy az emberek, legalábbis látszatra, állandóan összekuszálnak — a Szentlélek vezet és irányít. Ebben a történelemben Péter és utódai minden kétséget kizáróan egyedi helyet foglalnak el, de mégsem állnak kívül a történelmen. Mindig is létezett az a kísértés, hogy szembeállítsák a pápát a püspökökkel:, mint Pétert az apostolokkal. Ám világos, hogy az evangéliumban Péter nem valami „szuperpüspök". Louis Bouyer mondja, hogy Péter az az apostol, akiben megvan minden, amit az apostoli testület teljessége közösen birtokol. (. . .) Péter és a többi apostol között nincs szembenállás és nem Péter diktátuma vet véget (az I. Jeruzsálemi Zsinaton) a többiekkel való vitának. Éppen ellenkezőleg, a végső nyilatkozat, melyet felejthetetlen sza- 98
