Szolgálat 73. (1987)
Könyvszemle - Három könyv a pápáról (Szabó Ferenc)
vakban fogalmaztak meg, lényegében kifejezi a zsinati eseményeket: ,A Szentlélek és mi magunk így döntöttünk'. Nincs Péter az egyik oldalon, és vele szemben a többiek, hanem együtt vannak a Szentiélekben.“ Nagyon hasznos a könyvben a Római Kúria dikasztériumainak leírása. A pápai diplomáciáról szólva kitér annak keleti politikájára, részletezve A. Casaroli szerepét, felfogását a keleti országokkal folytatott tárgyalásokról. A dikasztériumok nevének magyar megfelelőjét a Budapesten megjelent Almanachból vették át. A legtöbb elfogadható: de pl. Kléruskongregáció helyett Papi Kongregációt mondunk, miként — ugyanolyan latin szerkezet fordításaként — Püspöki Kongregációt. Néha az egyszerűség is szempont: pl. „A Népek evangelizációjának Kongregációja“ helyett ezt mondjuk: „Hitterjesztési Kongregáció“. „Ne féljetek!“ André Frossard és II. János Pál pápa párbeszéde. Szent István Társulat, Budapest 1986, 237 o. Franciából magyarra fordították: Dr. Pápai Lajos, Reményi Judit és Dr. Kiss László. Ez a párbeszéd-kötet jól kiegészíti Poupard bíboros munkáját, amely elsősorban nem a jelenlegi pápáról szól, hanem inkább a pápa hivataláról és a Római Kúriáról, elhelyezve a pápaságot a történelem és a teológia (egyháztan) összefüggésében. A. Frossard konvertita író (megtérését „Isten létezik, találkoztam Vele“ c. könyvében mondta el) interjúsorozata bemutatja Karol Wojtyla, II. János Pál személyét — éspedig személyes vallomások alapján, Tájékoztat a pápa eszmevilágáról, a hitről és az erkölcsről, az Egyházról és a világról alkotott felfogásáról, valamint az (1081. máj. 13-án) ellene elkövetett merényletről. Éppen az teszi érdekfeszítővé a könyvet — sok más életrajzzal és méltatással szemben —, hogy maga II. János Pál vall önmagáról. Természetesen, Frossard számos forrást áttanulmányozott már ahhoz is, hogy kérdezni tudjon: ezenkívül, amikor a beszélgetéseket könyvvé alakította, sok ponton kiegészítette, megvilágította a pápa közléseit. Áll ez főleg a Szentatya tanítására, a Zsinat dokumentumaira, ill. a pápa megnyilatkozásaira. A szerző így jellemzi bevezetésében „hősét“: „Azon az októberi napon, amikor először jelent meg a Szent Péter-templom lépcsőin (...), sem a teret betöltő, arcát új fény felé emelő megdöbbent tömeg, sem a szomszédaim — akiknek arcán könnyek peregtek végig — sem a magam számára nem volt semmi kétség: a kereszténység életében valami új kezdődött. Ismételten felkelt abból a sírból, amelyet a világ már végérvényesen lepecsételnek hitt. Ez a pápa a keresztény megújulás pápája lesz, az eltűnő remény megerősödve tér vele vissza közénk. Nem lesz sem tradicionalista pápa — mint ahogyan azt majd később belénk akarják sulykolni —, sem pedig tradicionális pápa, hanem a tradíció folytatójaként munkálkodó pápa. (. . .) Az már ma is nyilvánvaló, hogy rendkívül gyors történelmi átalakulás időszakán haladunk át, amelyben minden erkölcsi vagy racionális támpont hiányzik. Felhígult értékek és elvizenyősödött ideológiák intervallumában élünk, amikor az előbbre haladni akaró számára az egyetlen lehetséges magastartás: hajlandó-e a „vízen járni". A hit képviselője Rómában azok közé tartozik, akik nem félnek a Krisztus bárkájából érkező felhívásra válaszolni. Ne féljetek! — mondja. És a hangja visz. Messzire visz ...“ Frossard lendületes szövegét hűségesen fordították magyarra, amint néhány szúrópróbából megállapítottuk. Elismerés illeti a fordítókat és a kiadót e szép könyv megjelentetéséért. Gergely Jenő: II. János Pál, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1986, 221 o. Ezt a könyvet akár a Szent István Társulat is közzé tehette volna: tárgyilagosság tekintetében aligha kívánhatnánk többet egy marxista történésztől, aki nem a katolikus egyház híve, és a pápával sem érthet egyet bizonyos pontokon. Gergely Jenő, akinek előző müvei is a pápaság, ill. a magyar egyház újabb történetével foglalkoztak, nemcsak Karol Wojtyla személyét, életútját mutatja be, hanem tájékoztat a katolikus egyház legújabb történetéről, a Zsinat utáni egyházi forrongásról, a pápa tanításáról (mindig tárgyilagosan ismertetve megnyilatkozásait, mégha utólag jelzi is a marxista álláspontot). Némi összképet kapunk a világegyház helyzetéről ís; még statisztikai adatokkal is szolgál a szerző. Különösen is figyel a magyar vonatkozásokra, akár az egyház jelenlegi helyzetéről, akár a Vatikán keleti politikájáról szól; néhány lapon (172— 177) bemutatja II. János Pál és a magyar katolikusok kapcsolatait. A Pápa személyéről mindig rokonszenwel és tisztelettel szól. Bizonyos sarkítások inkább ott fordulnak 99
