Szolgálat 73. (1987)
Az egyház szava - Tartsuk elevenen Assisi szellemét
AZ EGYHÁZ SZAVA „TARTSUK ELEVENEN ASSISI SZELLEMÉT!“ Az elmúlt félév egyik legkiemelkedőbb egyházi és politikai eseménye kétségkívül az 1986. október 27-én Assisiben magatartott béke-imanap volt. II. János Pál pápa kezdeményezésére és részvételével a keresztény egyházak és egyházi közösségek, valamint a világvallások vezetői együtt imádkoztak, eszmélődtek, hogy világunk törékeny és fenyegetett békéjének megvédéséhez kérjék az isteni segítséget. Az eseménynek világviszonylatban nagy teret szenteltek a tömegtájékoztatási eszközök. Maga a pápa hónapokig szinte minden alkalmat megragadott, hogy visszatérjen értelmezésére, jelentésére. Egyben — mintegy „apologia sui“-fcént teológiailag is igazolta ezt a tág értelemben vett „ökumenizmust“ azok vádjával szemben, akik szinkretizmust (a vallások és hitek összekeverését) látták benne. Főleg az 1986. december 22-i, a bíborosokhoz intézett beszédében fejtette ki — a Zsinat tanítása alapján — „Assisi szellemének“ teológiáját. Most ezt a dokumentumot — a bevezető és a befejező pontok elhagyásával — teljes fordításban közöljük. De megemlítjük, hogy a pápa az 1987. január 1-re (dec. 11-én) kiadott békeüzenetében is azzal fordult a hívőkhöz, főleg a keresztényekhez, hogy kötelezzék el magukat a béke keresésére — imában és elmélkedésben — úgy, ahogy ezt az Assisiben megtartott béke-imatalálkozó érzékeltette. Teljes egészében Assisi „szellemének“ szentelte karácsonyi üzenetét is, amelyből két pontot idézünk. A karácsonyi üzenetből „Róma püspöke még egyszer köszönetét mond mindenkinek: a keresztény egyházakhoz és egyházi közösségekhez tartozó testvéreknek, a nem keresztény vallásokhoz tartozó testvéreknek. Köszönetét mond mindnyájunknak egyenként azért a különleges napért, amelyen — szemben a föld hatalmasságaival, amelyek mérhetetlen gazdagságot ölnek bele a fegyvergyártásba, elpazarolják a drága erőforrásokat és apokaliptikus pusztítással rémítenek; szemben ezekkel a fenyegető hatalmakkal; — elhatároztuk, hogy szegények leszünk: — szegények, mint Krisztus, Isten Pia és a világ üdvözítője; — szegények, mint Ferenc, Krisztus beszédes képmása; — szegények, mint annyi nagy lélek, akik megvilágították az emberiség útját. Ezt határoztuk, mivel nem áll rendelkezésünkre más eszköz, mint a szegénység és a gyengeség hatalma: egyedül az imádság és a böjt...“ „Testvéreim, szerte a földön! Ha Isten ennyire szeretett bennünket, hogy ember lett velünk, hogyne szeretnénk mi is egymást egészen addig, hogy megosztjuk másokkal mindazt, amit valamennyiünk örömére adott? Egyedül az adakozó szeretet alakíthatja át bolygónk arculatát úgy, hogy a szellemeket 61
