Szolgálat 73. (1987)
Az egyház szava - Tartsuk elevenen Assisi szellemét
ságot tesz az emberek előtt önmagáról (vö. Róm 1,19-20) ... Szüntelenül gondját viselte az emberiségnek, hogy mindazoknak örök életet adjon, akik állhatatosan kitartanak a jóban és keresik az üdvösséget (vö. Róm 2,6-7)“ (DV 3). Ezért csak egyetlen isteni terv létezik minden e világra jövő ember számára (vö. Jn 1,9), egyetlen őselv és cél, bármilyen legyen bőrének színe, történelmi vagy földrajzi helyzete, amelyben él és cselekszik, bármilyen a kultúrája, amelyben felnőtt vagy kifejezi magát. A különbözőségek kevésbé jelentősek az egységhez viszonyítva, amely gyökeres, alapvető és meghatározó. A. Az egyetlen és végleges isteni terv középpontjában Jézus Krisztus áll, aki Isten és ember, „akiben az ember megtalálja a vallásos élet teljességét; Isten őbenne engesztelődött ki a világgal“ (NA 2). Amint nincs férfi vagy nő, aki ne hordaná magában az isteni eredet jelét, úgy senki sem maradhat a „mindenkiért meghalt“ Jézus Krisztus, a világ Üdvözítője (vö. Jn 4,42) művén kívül vagy annak peremén. „Vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra — Isten tudja, miképpen —, hogy a húsvét titkában részesedjék“ (GS 22). A Timóteusnak írt első levélben olvassuk: „(Isten) azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus“ (1Tim 2,4-6). Az emberi nem teremtményt egységét és Krisztus üdvözítő művének egységét s annak ragyogó misztériumát képviseli az Egyház mint szolgáló és eszköz; ez a titok nyilvánult meg világosan Assisiben, a vallásfelekezetek különbözőségei ellenére, amelyeket nem rejtettek és nem enyhítettek. 5. E misztérium fényénél ugyanis a különbözőségek, elsősorban is a vallási különbözőségek, amennyiben nem felelnek meg Isten tervének, más rendhez tartoznak. Míg az egység a teremtésből és a megváltásból ered, tehát „isteni“ rendhez tartozik, a különbségek (a vallási megoszlások is) inkább „emberi tényezőtől“ függnek, és meg kell szüntetni őket a teremtésből fakadó nagyszerű egységterv fokozatos megvalósításával. Kétségkívül vannak olyan különbségek, amelyekben az Isten által a népeknek adott géniusz és lelki „gazdagságok“ (vö. Ad gentes 11) tükröződnek. De nem ezekre utalok, hanem azokra a különbözőségekre, amelyekben a történelem során a gonosz szellemtől félrevezetett emberi szellem korlátái, fejlődése és hanyatlása nyilatkoznak meg (LG 16). Az emberek gyakran nincsenek tudatában a közös eredetből és rendeltetésből fakadó, az egyetlen isteni tervből származó gyökeres egységüknek; és amikor különféle és egymással össze nem egyeztethető vallásokat követnek, azt érezhetik, hogy megosztottságuk legyőzhetetlen. De ennek ellenére bele vannak foglalva Isten egyetlen, Jézus Krisztusban megvalósuló tervébe: Krisztus ugyanis „bizonyos módon egyesült minden emberrel“ (GS 22), még ha ők ennek nincsenek is tudatában. 6. Istennek az emberiségre vonatkozó nagy tervében találja meg az Egyház önazonosságát és feladatát „mint az üdvösség egyetemes szentsége“, tehát 63
