Szolgálat 73. (1987)

Az egyház szava - Tartsuk elevenen Assisi szellemét

éppen mint az Istennel való bensőséges egyesülés és az egész emberi nem egységének jele és eszköze“ (LG 1). Ez azt jelenti, hogy az Egyház arra van hivatva, hogy minden erejével (az evangelizálással, imával, párbeszéddel) igyekezzék megszüntetni az emberek megosztottságát és helyreállítani azok egységét, akik eltávolodnak eredetüktől és végcéljuktól s így egymás ellenségei lesznek. De jelenti azt is, hogy az egész emberi nem, bonyolult története során, különböző kultúráival arra hivatott, hogy „Isten új népévé váljék“ (LG 13), amelyben meggyógyul, megszilárdul és felemelkedik Isten áldott egysége az emberrel és az emberi család egysége. „Isten népének katolikus egységébe, amely előre jelzi és előmozdítja az egyetemes békét, minden ember meg van híva. Különféle módon, de ehhez az egységhez tartoznak vagy ehhez vannak rendelve mind a katolikus hívők, mind Krisztus más hívei, mind pedig általában valamennyi ember, akiket az Isten kegyelme meghívott az üdvösségre“ (LG 13).

7. A teremtés és a megváltás eseményére alapozott egyetemes egység nyomot hagy az emberek élő valóságában, a különböző vallásokhoz tartozó emberek életében. Ezért a Zsinat arra szólította fel az Egyházat, hogy fedezze fel és tisztelje az Ige magvait, amelyek jelen vannak ezekben a vallásokban (Ad gentes 11), és azt állította, hogy mindazok, akik még nem fogadták be az Evangéliumot, Isten egyetlen népe legfőbb egységéhez vannak „rendelve“, amelyhez Isten kegyelme, a hit és a keresztség ajándéka révén már valamennyi keresztény hozzátartozik. E keresztényekkel a katolikusok, akik „megőrzik a közösség egységét Péter utóda alatt“, „több oknál fogva“ egységben vannak (vö. LG 15).

Pontosan az Isten egyetlen népéhez való „odarendeltség“ (ordinatio) valóságos és objektív értéke (amely gyakran rejtve marad szemünk előtt) nyilatkozott meg az Assisiben tartott imanapon; ugyanakkor a keresztények képviselőivel végzett közös imában kifejeződött az a mély egység, amely már megvan közöttünk Krisztusban és a Szentiélekben, eleven és működik, mégha nem is teljes.

így az Assisi eseményt látható illusztrációnak, a tények leckéjének, mindenki által érthető katekézisnek tekinthetjük: Kifejezte azt, amit az ökumenikus elkötelezettség és a vallások közötti párbeszéd feltételez és jelent, úgy, ahogy azt a II. Vatikáni Zsinat ajánlotta és előmozdította.

8. Az ilyen elkötelezettség ihletője és alapvető irányítója mindig az egység misztériuma, akár a hit és a keresztség által Krisztusban m á r elért egységről van szó, akár arról, amely az Isten népéhez való „odarendeltségben“ fejeződik ki, amelyet tehát még teljességében meg kell valósítani.

Az első feladat kellő és mindig érvényes kifejezését az ökumenizmusról szóló, „Unitatis redintegratio“ határozatban találjuk meg., A másodikét pedig a vallások kapcsolatairól és a vallásközi párbeszédről szóló „Nostra aetate“ kezdetű nyilatkozatban. Mindkettőt a Lumen gentium című -konstitúció összefüggésében kell olvasnunk.

64