Szolgálat 73. (1987)
Tanulmányok - Francoise Tailleur: A világiak a II. Vatikáni Zsinat után
tehát tisztelni a földi valóságokat, ahogy maga Isten tiszteli de eszközként kell felhasználói őket a mindennapi életben. (Lásd a GS 43. pontját a földi feladatok hűséges teljesítéséről.) Mi tehát a világi hívő feladata, hogy a földi valóságokat Isten országa építése felé irányítsa? Itt hosszabban idézzük F. Varillon S. J. megfontolásait, aki a francia katolikus akció lelkésze volt (id. könyv, 155. old. és kk.). P. Variilon jezsuita atyától kölcsönözzük ezeket a bekezdéseket, aki hagyta, hogy a világi fiatalok tanítsák, s aki ugyanakkor csodálatos képzést biztosított nekik: az Evangélium fényében értelmezte a földi valóságokat, egyszerre a megtestesülés és a természetfeletti szelleme hatotta át. Ezt írta a világiak lelkiségéről: „Az ember feladata az, hogy megalkossa az embert. Bármi legyen állapotunk — házas vagy cölebs —, életkorunk, nemünk, foglalkozásunk, közvetve vagy közvetlenül az embert kell megalkotnunk, hiszen az ember még nem kész... Az ember egyszerre természet és szabadság. A szabadság lényege az, hogy önteremtő (önmeghatározó). Isten nem késznek teremti a szabad embert, hanem megalapozza a lehetőséget, hogy az ember megteremtse szabadságát... Nem vagyunk szabadok, meg kell teremtenünk szabadságunkat. A természetre támaszkodva ... ... Ha az emberi feladat ez: megteremteni az embert a szabadság megteremtésével, a természetre támaszkodva, akkor az evilági valóság az ember döntéseinek színhelye... Mi az evilági (időbeli)? Az a világ, ahol az ember humanizáló tevékenysége kibontakozik. Minthogy arról van szó, hogy meg kell teremteni az embert, az ember csak akkor lesz ember, ha döntései humanizá- lók. Az ember emberré teszi magát azzal, hogy embert teremt. Márpedig ... a konkrét ember mindig szituált: család, foglalkozás, haza határozzák meg. Mindig hatnak rá az események. Alá kell húznunk a szituációkat és az eseményeket: családi, foglalkozásbeli, politikai események... Ezek a helyzetek és események kérdésessé teszik az értékeket, vagyis igazságosság vagy igazságtalanság, igazság vagy tévedés, szabadság vagy szolgaság, testvériség vagy gyűlölet. Egy helyzet sohase semleges, egy esemény sohase .tiszta1 ... ... Erkölcsi döntés az, amely — a tényéktől kiváltva — győzelemre akarja vinni az értékeket. Szükségszerűen az evilágihoz kapcsolódik... Következésképpen minden erkölcsi döntés az evilágival konfrontált szabadság konkrét döntése; az ember elmerül ebben az evilágiban, akár akarja, akár nem ... De a keresztény hisz abban, hogy a Szentlélek jelen van a szabadságban, ezért az erkölcsi döntés lelki döntés lesz; a keresztény szóhasználatban ugyanis a lelki a Szentlélekre utal; azt jelöli, amiben a Szentlélek kezdeményez, amit a Szentlélek belülről átalakít.“ így tehát a világiak tevékenysége révén az Egyház valóban kovászként hat a világban, megerjeszti az evilági valóságokat. Az evilágiba való betestesülés éppen a világi hívő sajátos hivatása. „Az Ige testté lett és közöttünk lakozott“ (Jn 1,14); azok, akik befogadták, együttműködnek vele, hogy elősegítsék m inden ember teljes fejlődését (VI. Pál: Populorum progressio, 14). Ezek a földi valóságok számosak és változatosak. A társadalmi, politikai vagy kulturális felelősség révén a keresztény világiak elkötelezik magukat: 44