Szolgálat 73. (1987)

Tanulmányok - Szilas László: A barokk kori világi keresztények életéből

reformáció és a katolikus reform (a kettőt itt föltétlenül együtt keil említenünk), a világiak nélkül aligha mutathatná fel az elért eredményeket. Ne gondoljunk csak a „Cuius regio, eius religio“ vitatott elvére! Meg kellene vizsgálni például azt is, hogy - csupán a történelmi Magyarországon - hány középfokú katolikus iskolát alapítottak a XVII—XVIII. században világiak, s bízták ezeket a jezsuitákra vagy piaristákra. Hány missziós állomást tartottak fenn birtokaikon éveken keresztül, hogy lehetővé tegyék egész vidékek lelkipásztori ellátását. Ezekben az alapítókban lelkiismereti kötelességként, élő hitük megvallásaként jelentkezett az egyház segítése és szolgálata valamint alattvalóik lelki üdvének szorgalmazása.

Ugyanakkor tagadhatatlan az is, hogy — főként az olyan katolikusnak maradt országokban mint Portugália és Spanyolország — nem egyszer éles ellentét támadt a püspök és a társulatok között, amikor ezek nem megfelelő papot választottak maguknak, vagy a társulat templomát illetve birtokát nem vallási célokra akarták használói. Mivel legtöbbször államilag is elismert és gyakran támogatott egyletekről volt szó, ezek a világiak a civil hatóságoknál kerestek védelmet az egyházi felsőbbséggel szemben. Még napjainkban is találkozunk ilyen visszás jogi esetekkel, amelyek a 200-300 éve alapított testületek alapszabályaiból adódnak.

b. A másik erőt a világiak többé-kevésbé egyházi jellegű szervezetei alkották. Az egyházban és az egyházért keletkezett szervezetek is a világiak vallásos igényeit jelezték a közösség életében. Ezek közé tartoznak az úgynevezett jámbor társulatok, a kongregációk és a harmadrendek. Virágkorukat az egész egyházban a XVIII. század elején élték.

Az egyik legelterjedtebb vallásos társulat a Mária-kongregáoió. Célja az önnevelés a vallásos életre és az apostoli munkára, Máriának, Jézus anyjának oltalma alatt és példája szerint. A kongregáció alapításától, 1563-tól kezdve a jezsuita vallásos nevelés egyik fontos eszköze volt. Először csak növendékek számára szervezték meg (1576-ban már 30.000 tagot számláltak), később azonban mindenütt elterjedt, ahol a jezsuiták állandó lelkipásztorkodást fejtettek ki. (1751-től nők és leányok számára is alapítottak Mária-kongregációkat.) A kongregációk lelki iskolájából a XVII—XVlll. század folyamán számos öntudatos katolikus került ki, akik nemcsak magánéletükben, hanem a társadalomban is megálltak helyüket. Sok kongreganistát találunk a nemesek és gazdag polgárok között, akik kegyúri jogukkal élve hathatósan támogatták az egyház nevelő és megszentelő munkáját. Többek között kongreganista volt II. Rákóczi Ferenc és Sobieskii János.

c. A Mária-kongregációboz hasonlóan, elsősorban az önmegszentelődést szolgálta a többi vallásos egyesület is, amelynek számos változatát ismerjük. Több közülük nemzetközileg is elterjedt, mindenekelőtt az ún. harmadrendek, amelyeket főleg a ferencesek és domonkosok vezettek. Másoknak csak helyi jellegük volt, s a püspök illetve a világi hatóságok jóváhagyásával működtek. Néha egyes hittitkok elmélyítésére, máskor pedig Szűz Mária, Szent József

26