Szolgálat 73. (1987)

Tanulmányok - Szántó Konrád: Laikus mozgalmak az Egyházban a XIII. század folyamán

1221-es, ún. gyékényes káptalanon kihirdetett, 23 fejezetből álló regula non bullata (bullával meg nem erősített második regula) átdolgozásában. Ennek következtében szabatos jogi megfogalmazást nyert és tömörebb lett a III. Ho- norius (1216-1227) pápa által 1223-ban bullával jóváhagyott végleges regula. Pontosan meghatározta a ferences rend, a Kisebb Testvérek rendje alapvető célkitűzéseit. Míg a második regula 17-ik fejezete mind a laikus, mind pedig a klerikus igehirdetőket elismeri, és mindenekelőtt a tettekkel való igehirdetést hangsúlyozza, a harmadik regula 9. fejezete már csak klerikus hitszónokokról beszél. Közülük 'is csak azok prédikálhatnak, akiket az általános rend- főnök levizsgáztatott és alkalmasnak talált az igehirdetésre. Kimondja, hogy a hitszónoknak képzettnek, értelmesnek, tisztának kell lennie, aki a nép lelki épülését tudja szolgálni.1 A Regulának ezek az előírásai szükségszerűen megkívánták, hogy a klerikus hitszónokok — mielőtt tisztükre egyházi küldetést kapnak — folytassanak komoly hittudományi tanulmányokat, amelyek végén részesüljenek az egyházi rend szentségében. Ez utóbbi kettő (teológiai tanulmányok és pappá szentelés) eredetileg nem állott Szent Ferenc szándékában. Ez abból tűnik ki, hogy a Szentföldről hazatérve elrendelte annak a tanulmányi háznak a lerombolását, amelyet Bolognában alapított Stacoia Péter. A parancsot Hugoiino bíboros közbelépésére nem hajtották végre. A bíboros arra hivatkozott, hogy a ferenceseknek nem lehet tulajdonuk, ezért a tanulmányi ház a Szentszék tulajdonát képezi. Szent Ferenc engedett, sőt 1223-ban Pá- duai Szent Antalt (akit 1946-ban XII. Pius az egyházdoktorok méltóságával tüntetett ki) állította az első ferences hittudományi főiskola élére.2

Az 1220 és 1223 közötti években Szent Ferenc férfi rendje a laikus rendből klerikális, papi szerzetesrenddé kezdett átalakulni, amelynek fő célja az egyéni megszentelődésen kívül a belső és külső misszió. De a Szent Ferenc-i laikus mozgalom sem szűnt meg. Tovább élt a ferences harmadik (terciárius) rendben. 1221-ben Szent Ferenc ugyanis csak laikusokból álló közösséget alapított azok számára, akik a világban, családjuk körében maradva óhajtottak bűnbánatot tartani. Hugolino bíboros közreműködésével részükre még ebben az évben rendszabályt készített. Ebből, valamint ennek a IV. Miklós (1288— 1292) pápa által új rendszerbe foglalt és kibővített változatából tudjuk, hogyan éltek Itáliában majd pedig Európa más országaiban is a hihetetlen gyorsasággal elterjedt ferences harmadik rend tagjai.3

Öltözékük igen egyszerű volt. A férfiak olcsó, festetten posztóból szabott öltönyt és ugyanilyen köpenyt viseltek. A nők szoknyája és köntöse hasonló anyagból készült. Köntösük fölött egy másik, általában fekete színű köpenyt hordtak, fejükön pedig széles, lenből készült fejkötőt. Táncmulatságokra nem jártak, dorbézoló lakomákon nem vettek részt. Naponta kétszer, délben és este étkeztek. Húst csak vasárnap, kedden meg csütörtökön, továbbá nagyobb ünnepeken vehettek magukhoz. Évente két hosszú (Szent Márton napjától karácsonyig, farsang napjától húsvét vasárnapjáig), szigorú böjttel vezekeltek a maguk és embertársaik bűneiért.

2

17