Szolgálat 73. (1987)
Tanulmányok - Szántó Konrád: Laikus mozgalmak az Egyházban a XIII. század folyamán
A vándorprédikátorok igehirdetése, a zarándokok beszámolói, a szent- helyekről származó ereklyék tisztelete, az onnan származó ájtatosságok végzése, a ciszterci szerzetesek életéről szóló hírek, Clairvaux-i Szent Bernát lángoló szavai s élete hatalmas laikus mozgalmat indítottak el a 12. században. Ezek a mozgalmak tovább erősödtek a következő században és nagyban hozzájárultak a középkori egyház felvirágzásához, amely sokkal eredményesebb és tartósabb is lehetett volna, ha a hivatalos egyház vezetősége a világi hívek buzgóságában és aktivitásában rejlő roppant energiákat eredményesebben kamatoztatja. A középkori egyház legvirágzóbb századában, a 13-ikban kibontakozott laikus mozgalmakat négy csoportra oszthatjuk: a Szent Ferenc féle evangéliumi élet-mozgalom, a különleges jámborsági aktusokat végző mozgalmak, az eretnek mozgalmak és végül a rajongó mozgalmak. A következőkben mindenekelőtt azt vizsgáljuk meg, hogy mi jellemezte ezeket és az egyház vezetősége milyen magatartást tanúsított velük szemben. 1. Az egyház szolgálatában álló Szent Ferenc-féle élet-mozgalom A 13. század leghatalmasabb és történelmi hatását tekintve legeredményesebb laikus mozgalmát Assisi Szent Ferenc (f 1226) indította el. önmaga és követői számára a legteljesebb evangéliumi szegénységet írta elő, s embertársait az igazi megtérésre buzdította. Mivel azt tapasztalta, hogy a püspökök gyanakodva szemlélik az ó és életmódját követő társai vándorprédikációit, 1210-ben III. Ince pápához ment. Az éppen Rómában tartózkodó Assisi püspökének valamint Colonna János bíborosnak a közbenjárására a pápa szóban jóváhagyta a Poverello által szerkesztett szabályzatot, neki és követőinek feladta a tonzúrát, az egyház joghatósága alá vonta őket, és megengedte nekik a bűnbánatra buzdító prédikációk mondását. A Kisebb Testvérek (így nevezte önmagát és követőit Szent Ferenc) rendje és mozgalma gyorsan terjedni kezdett. 1212-ben az Assisi-beli Klára majd Ágnes húga csatlakozásával a ferences rend női ágazattal (klarisszák) bővült ki. Szent Ferenc, hogy az evangéliumot a pogányok közt is hirdethesse, megkísérelte a Keletre való eljutást. Ez csak az ötödik keresztes hadjárattal sikerült, amikor 1219-ben megjelenhetett El Kamel szultán előtt is, akinek engedélyével felkereste a Szentföldet, majd 1220 őszén visszatért Itáliába. A hazatérte utáni időszak gyökeres változásokat eredményezett a ferences mozgalom történetében. A távollétében keletkezett zavarok arra késztették, hogy a Szentszéktől rendje számára bíboros protektort, védnököt kérjen. Ezt Hugoiino ostiai bíboros (a későbbi IX. Gergely pápa) személyében meg is kapta. Hugoiino bíboros, aki felismerte Szent Ferenc mozgalmában rejlő mérhetetlen lehetőségeket, a mozgalmat úgy alakította át, hogy az minél alkalmasabb legyen az egyház igényeinek szolgálatában. Döntő szerepe volt az 16
