Szolgálat 73. (1987)
Tanulmányok - Szántó Konrád: Laikus mozgalmak az Egyházban a XIII. század folyamán
azt a pótolhatatlan öntudatot, amelyet az a hivatás és méltóság ad nekik, hogy Isten népéhez tartoznak, mint Krisztus titokzatos Testének egy-egy sejtje.“ Ennek az érdeklődésnek a felkeltésére s öntudat növelésére igen alkalmas egyházunk középkori történetének tanulmányozása. Ebből ugyanis kitűnik, hogy a 12. században sok világi hívőben egyre jobban megerősödött az egyházhoz való tartozás tudata, és ez arra sarkallta őket, hogy mind tevékenyebben kapcsolódjanak be az egyház belső életébe. Ez az aktivitás a 13. században érte el zenitjét, és nagyban hozzájárult a középkori élet felvirágzásához. A világi híveknek az egyházon belüli tevékenysége mindenekelőtt a városi lakosság körében növekedett. Ennek egyik okát a korszak gazdasági, társadalmi, kulturális és vallási viszonyaiban kereshetjük. Az ipar és kereskedelem nagyarányú fellendülése következtében a polgárság egyes rétegei vagyonilag tehetősekké váltak és céhekbe, kereskedői szövetségekbe, vallásos testületekbe szerveződtek. Egyre több polgár végzett magasabb iskolát, miáltal kialakult a laikus értelmiség. Ez hamarosan nemcsak a királyi kancelláriákban, főúri udvarokban, hivatalokban hallatta egyre inkább a hangját, hanem a városi iskolákban és a kialakuló egyetemeken is. A meggazdagodott, társadalmi szerepében megerősödött polgárság gondolatvilágát s mindennapi életét mélyen átjárta a hit, és szervezeteit is vallásos tartalommal töltötte meg. Mind jobban és jobban bekapcsolódott az egyház életébe: szerepet kért a liturgiában, legalább is a jámbor testvértestületek és közösségek ájtatosságaiban. Felajánlotta szolgálatait nem csupán a hit fegyveres megvédésére, hanem a hit szóval történő hirdetésére, sőt a hitigazságok terjesztésére is, és több jogot kért az egyház világi ügyeinek intézésében. A keresztes hadjáratok szervezésével nagy hadseregek vonultak végig Európán, nyomukban fellendült a helyi sőt a nemzetközi kereskedelem. Zarándokok ezrei keresik föl távoli országok kegyhelyeit, a tanulni vágyó ifjúság híres egyetemi központokba áramlik. Mindez kiváltotta a vallásos buzgóságot szolgáló eszmék gyors terjedését is. Ezekről az eszmékről valamint a hírekről elsősorban a városok lakói értesültek, hiszen a seregek itt vásároltak élelmet, ruhát, a zarándokok jelentős része innen indult el és ide tért vissza, s az ipar, a kereskedelem és a tudomány központjai is a városok voltak. A különféle vándorklerikusok, vándorprédikátorok a városokban tehettek szert a legnagyobb hallgatóságra, különösen a városi szegények, a napszámból, alkalmi munkából élő plebejusok körében, akiknek száma a faluról történő bevándorlás következtében egyre nőtt. A városi tömegek, akik közt ott találjuk a céhlegényeket, céhmestereket valamint a kereskedőket is, mohón, boldogan hallgatták a Krisztus szenvedésének színhelyeiről származó híreket, a zarándokok élménybeszámolóit, a helységről helységre vándorló klerikusok beszédeit. Mindezek az értünk szegénnyé és megvetetté lett Istenember szenvedéseiről szóltak, és életének utánzására, az apostoli élet követésére valamint Krisztus igehirdetői parancsának (Mt 28,19) teljesítésére buzdítottak. 15
