Szolgálat 72. (1986)

Könyvszemle - A Szentlélekről: Gál Ferenc és Michael Scanlan könyve (Baranyi Imre)

tőle kapjuk, mert „új szívet“ ad nekünk és „új lelket“ olt belénk (Ez 36,26-27). Itt a helye a karizmatikus megújulásnak, amely „alapul veszi az Egyház szentségi rendjét, s a hitből kiindulva igyekszik tudatosítani azt, amit már megkaptunk a megigazulás- ban ... Az egyháztagság megélésében a testvériség a jelszó, nem a vezetők és vezetettek merev kapcsolata ... Az élményszerűséget mozgással, megnyilatkozással, vidám, lelkes énekkel akarják biztosítani" (126—128).

„Látványos karizmákénak nevezi a szerző a „nyelvek, az értelmezés, a prőfétálás, a csodák és gyógyítások, valamint a szellemek elbírálásának adományát“. Külön kiemeli a „Lélekben való keresztséget“ (134—138), ami az apostolok pünkösdi élményéhez hasonló jelenség a hívő ember életében. Jogosnak minősíti az ifjúság körében terjedő „új pünkösd“ mozgalmat, és ezekkel a szavakkal fejezi be könyvét: „A Szentlélek megtapasztalásához arra kell törekednünk, hogy .lelki emberek' legyünk. A Lélek ajándékai ... akkor kezdenek felszínre jönni ... Biztos, hogy a türelmes és áldozatos szeretetben legjobban működik a Szentlélek.“

Scanlan, amerikai lelkipásztor, aki végigjárta a „Szentlélek kegyelmi iskoláját". Hasznos eligazítást ad Megnyílt a szemünk c. könyvében a szentségek gyümölcsöző vételéhez, segíti a lelki megújulást és ismerteti a belső gyógyítás gyakorlatát. A közösségi vallásosságra és a Szentlélek ajándékainak hálás felhasználására buzdít a karizmatikus mozgalom szellemében.

Könyvünk a szerző három önálló füzetét hozza: Megnyílt a szemünk (1—12. fej.), Belső gyógyulás (13—18. fej.) és a Bűnbánat ereje (19. fej.). Óv a szentségek gépies szemléletétől, mert minden szentség személyes találkozás Jézussal (14. o.): a ke- resztségben az Úrnak szenteljük magunkat, és az egyházi közösség segít bennünket ebben. A bérmálásban felelősséggel vállaljuk, hogy Krisztus testének tagjaként élünk, az eukarisztiában mélyebb testi-lelki kapcsolatba kerülünk életünk Urával és egymással. Minden bűnbocsánattal új szabadságot élünk meg és mélyebben belenövünk Jézus testébe. Isten szeretetét tapasztaljuk meg a betegek szentségében, az egyházi renddel pedig a felszentelt pap különleges helyre kap meghívást Krisztus testében. A házasság szentsége annak a szeretetszövetségnek visszfénye, amelyet Isten kötött népével. így a szentségekben hozzánk fordul Jézus: megment, megbocsát, főiszentel, áld, egyesít, megerősít és gyógyít (34. o.).

A szentségek egyetlen „szentségből származnak: az Egyházból“ (21. o.). Ebben az Összentségben átéljük, hogy úgy szeret minket az Isten az „ünneplő Egyházban“, amint az Atya szereti Fiát. Ezt a szeretetet azzal fogadjuk el, hogy őszintén átadjuk életünket az Isten Lelkének. Az ilyen személyes találkozás hasonlít a két emmauszi tanítvány élményéhez. Ezért pl. az, aki soha sem élt személyes kapcsolatban Istennel, nem képes megérteni, hogy a bűnnel ezt a kapcsolatot elvesztette s a kiengesztelő- déssel helyreállíthatja. Képtelen felfogni, hogy bűne megzavarta kapcsolatát az egyházi közösséggel, ezért tőle is bocsánatot kell kapnia. A gyóntató azzal segíthet a gyónónak, hogy együtt járulnak a kiengesztelődés Urához, és olyan szöveget választ az igeolvasáshoz, amely megfelel a bűnbánó lelki állapotának. A feloldozást mindig az Isten dicsőítése követi.

Ezután tárgyalja a szerző a „beavató szentségeket": a keresztséget, bérmálást és eukarisztiát (60—86. o.). A bérmálás a keresztség továbbfolytatása, az eukarisztia pedig mindkettő beteljesítője.

A betegek szentségének elemzésénél 3 pontra összpontosít: higgyünk mindig és mindenütt isten akaratában, keressük a testi gyógyulást és legyünk nyitottak Krisztus testének építésére szenvedéseinkkel. «

A házasság és papszentelés egy címszó alatt kap helyet (94—103. o.), mert ezek a közösség szentségei, közösségi feladatokra „szentel fel“ mindkettő. Alapproblémájuk „az elidegenedés a közösségtől“ és a „húségre szóló elhivatottság“.

90