Szolgálat 72. (1986)

Eszmék és események - Levelesládánkból

rült bele ez a responzórium dallam még az új temetési szertartás első változatába is. A XV. századi pozsonyi Antifonáléból búvárkodtál a felszínre. Igazi drágagyöngye az új Énektárnak. Előnye még, hogy egy éves elosztású a szöveganyaga. Nem túl kevés — mint a Hozsanna függelékében levő —, és nem túl sok, mint az ABC Olvasmánykönyvekben. Rövid, 1—2 versből áll, könnyen elsajátítható. És nagy művészi erővel emeli fel a lelket Istenhez.

A másik a „magyar gregorián“. Ezeket az „igazán könnyű“, igen értékes antifóná- kat miért ne énekelhetné a kar vagy a szkóla — és vezetésükkel majd a hívek is — a magyar liturgia igen nagy gazdagodására? Amíg a pap Krisztus vérét magához veszi, már énekelhető a Communio vers. Utána még jut idő az áldoztatás alatt és hálaadáskor a szentségi népénekekre. Igaza van a bírálatnak, hogy az „Éneklő Egyházat“ nem szívesen hozzák a hívek templomba. Az új népénekek bevezetésének igen nagy akadálya, hogy az énekszövegek — egyébként észszerű — módosítása miatt a drága és terjedelmes könyvből nem lehet együtt énekelni a Hozsannából éneklő hívekkel. A híveket ez rendkívül felkavarja. Megoldás lenne, úgy vélem, a műnek egy praktikus kiadása. Két vagy három kötetben kellene kiadni az 1500 lapos anyagot. Egyet a nép számára, egyet az énekkaroknak és esetleg egyet családi ima- és hittankönyvnek. A népnek szóló kötetbe talán be lehetne iktatni az SZVU-ból átvett szövegeknek régi és a módosított új változatát is. így megnyílna az út a reform bevezetésére, amely annyira kívánatos. (Vidéki lelkipásztor)

— Az új magyar katolikus Népénektárnak (Éneklő Egyház) szükebb és tágabb munkatársi köre jóleső örömmel olvashatta a mű első külföldi visszhangját, P. Galambos Irenaeus OSB. elismerő recenzióját. Ha most néhány ellenvetésére reflektálunk, ez nem a vitatkozás, hanem egyes részleteket illető pontosabb Információ kedvéért történik. Mindenekelőtt két körülményre szeretnénk felhívni a recenzens és az olvasók figyelmét:

1. Egy ilyesfajta könyv mindig kompromisszum eredménye: a bizottság ellentétes külső hatások alatt dolgozik, a tagjainak véleménye is sokszor megoszlik. Hogy két példát mondjunk: egyesek éppen a recenzens által melegen méltatott Kájoni-énekeket bírálták, mások a Szent Vagy Uram-ból átvett énekek „neobarokk“ szövegéhez ragaszkodtak betűszerint. (Egyébként a Püspöki Kar kifejezett kívánsága volt, hogy ezeken az énekeken a lehető legkevesebb változtatás essék.)

2. Bármily sokoldalú a könyv, néhány kisegítő füzetre még szükség lenne. Egyik a szkólákat szolgálná: változatosabb liturgikus énekanyagot kínálna nekik. Egy másik füzet a helyi színezetű népi áhítatot táplálná, s ebben kaphatnának helyet a hiányolt búcsújárő énekek is. Szükség lenne egy gyermek-énekes-könyvre is, bár véleményünk szerint annak nem annyira speciális gyermek-énekeket kellene nyújtania, mint inkább egy korosztályhoz szabott válogatást a „nagy könyvből" — s éppen a pasztorális ok miatt: nagyon is szükségünk van arra a néhány fogékony gyermekévre ahhoz, hogy a bérmálás életkoráig jutva a gyermek a katolikus közösség énekkincsének legalább központi részét elsajátítsa.

A közölt liturgikus (tehát az egyház liturgikus könyveiből vett szövegekre készült) énekeket nem a szkólának, hanem a népnek szánja az énektár. Ezért valóban „igen könnyű a dallamuk", ahogy a recenzens is elismeri. Az Introitusok és Communiók természetesen nem akarják kiszorítani a népénekeket (értsd: strófás népénekeket), hiszen marad hely a szentmisében bőséggel azok számára is, de egy plébánia vasár- naponkénti 4—5 miséjének többféle igény szerint kell differenciálódnia. Arról van itt szó, hogy tegyünk egy lépést a Zsinat Liturgikus Konstitúciójában megfogalmazott kívánság teljesítésére, arra tudniillik, logy „az énekek szövegét elsősorban a Szentírásból és a liturgikus könyvekből kell venni". Ezek az énekek a híveknek előrelépési lehetőséget adnak, s ez ma már nem puszta álom, hanem számos templomban bizonyított, csupán némi munkát és törődést igénylő út: a nép képes a gregorián típusdallamok felhasználásával bekapcsolódni a biblikus-liturgikus éneklésbe is.

83