Szolgálat 72. (1986)
Eszmék és események - Mindennapi rózsafüzérünk - ma (Josef Müllner)
nem sikerültek elmélkedéseim, a rózsafüzért mondottam helyette, és ezt teszem még ma is elég gyakran. A rózsafüzér különböző formái Idők folyamán a rózsafüzér-imádságna'k különböző formáit ismertem meg. Egyrészt mások segítsége juttatott hozzá, másrészt saját töprengéseim, de leginkább, — úgy gondolom — a Szentlélek sugallatára jöttem rá. így nemcsak új változatokat fedeztem fel, hanem bizonyos előrehaladást is tettem ebben az imában. Mindenik rózsafüzér-imádságom előtt, — amennyire csak képes voltam erre — gondolataimat a titok tartalmára összpontosítottam. Ezáltal világossá vált előttem, hogy a rózsafüzér minden szavának különleges méltósága van. A Hiszekegy hitünk összefoglalásának rövid, ősi formája. A Miatyánkra az Úr Jézus maga tanított minket. Az Üdvözlégy viszont a megtestesülést tudtul adó angyal szavaiból, valamint Erzsébet köszöntőjéből áll; ebbe foglaljuk bele életünk két legfontosabb kérelmét, kérve a Szűzanya közbenjárását most és halálunk óráján. A Dicsőség lesz imádságunk szava is az örökkévalóságban. Amikor autót vezetek vagy sétálok, még ma is így mondom a rózsafüzért. Ilyenkor nem vagyok túlságosan elmélyült; „feljogosítva érzem magam“ a kevésbé tökéletes imádkozásra. Természetesen nem lehettem elégedett ezzel a módszerrel. Kezdtem minden mondatnál megállni, és megpróbáltam kissé behatóbban foglalkozni a mondatok értelmével. Aztán a mondatot — most már tudatosan — újra elmondtam Máriának (illetve a Miatyánknál az Atyának). Kicsit hosszabban elidőztem a „Jézus“ szónál és a titok szövegénél, és hagytam, hogy a kimondott szavak hassanak a lelkemre. így legtöbbször az egy tized elmondásával beértem. Máskor viszont ugyanezt a tizedet megismételtem, gyakran úgy, hogy a tíz Üdvözlégy helyett csak ötöt mondtam. Aztán nagy segítségemre volt egy bizonyos, — kissé szokatlan - módszer is. Hogy a megszokottságtól elkoptatott szavak újra fölelevenedjenek, az egyes mondatokat a mai köznyelvre ültettem át, és úgy beszéltem Szűz Máriával, mintha egy ma élő, köztünk levő asszony volna. Ilyenkor „Üdvözlégy" helyett, — amit ma már nem mondunk — „Jő reggelt“-tel köszöntöttem Máriát. Úgy éreztem, különös bensőséges viszonyt teremt az, hogy tegezhetem és a keresztnevén szólíthatom, ahogy ez ma szokás. Ilyenkor még a teológiai pontosságra sem ügyeltem különösebben. így amikor a „kegyelemmel teljes“ kifejezésre a mai nyelvhasználatban nem találtam megfelelőt, azt mondtam neki, hogy „szép vagy!“ Az „áldott vagy“ helyett pedig azt, hogy „nagyrabecsült és szeretett asszony vagy“. A rózsafüzér-imádkozásnak olyan módját is kitaláltam, amely szerint az Üdvözlégy szavaira már alig gondolva lélekben rögtön a titokra összpontosítottam a figyelmemet, annál viszont egy kissé hosszabban elidőztem. Máskor a 75
