Szolgálat 72. (1986)
Eszmék és események - Mindennapi rózsafüzérünk - ma (Josef Müllner)
titok tartalmát részekre bontottam, s úgy közelítettem meg. Például ahelyett, hogy végig azt mondtam volna: „Akit te Szent Szűz Szentlélektől fogantál“, - két Üdvözlégyben ezt mondtam: „Akinek megtestesülését angyal jelentette." S a következő kettőnél: „Akit te Szent Szúz hívő lélekkel befogadtál“, azután pedig: „Aki méhedben testet öltött“. Máskor a szokásos 15 titok helyett újakat kerestem. Például: „Aki az idők teljességében eljött.“ Vagy: „Aki Isten országát számunkra hatalmával megnyitotta“, vagy „Aki a szegényeknek hirdette az örömhírt“. Végül már nem is gondoltam meghatározott hittitokra, hanem csak mondtam a szavakat, hogy cselekvő szándékom megfelelő elfoglaltságot találjon, s így lelkem csendjében egyre jobban elmerülhessek Isten jelenlétében. A különféle imamódokat nem szigorú kötött sorrendben ismételtem, hanem aszerint vettem elő egyiket vagy másikat, hogy hol, melyikben éreztem több áhítatot. így találtam rá újra a szóbeli ima legegyszerűbb módjára. Magányos imádkozásaimnak ezek a legfontosabb tapasztalatai. Közösségben A rózsafüzér kezdettől fogva közösségi 'imamód volt, - talán a népi elmélkedés leggyakrabban használt formája. S hogy ez ma is az legyen, vagy újra azzá lehessen, ezért a mai lelkiségnek (különösen a fiatalokénak) megfelelően kissé „fel kell lazítani“. Lelkinapokon, de más alkalmakkor is kis csoportokkal már kipróbáltam és eredményesnek találtam pl. a következő módszert: Miután pár percig csendben voltunk, elmondtuk a Hiszekegyet, azután a három Üdvözlégyet, hogy a hit, remény és szeretet erősödjék szívünkben. Majd a M'iatyánk után felolvastunk a Szentírásból. Ez az olvasmány éppen a titok tartalmát mondta el, vagy pedig kapcsolatba hozható volt vele. A szöveget az evangéliumból, az Apostolok cselekedeteiből esetleg a Jelenések könyvéből vagy az Ószövetségből választottuk. Már maga a szentírási szöveg kikeresése is serkentőleg hatott. Ezután elmélkedésre szolgáló rövid csend vagy odaillő zene következett, s csak mindezek után mondtuk el a tizedet, (néha csak három vagy öt Üdvözléggyel). A tized végeztével egy odaillő éneket is elénekeltünk. Mindehhez felosztottuk a szerepeket, — ki mit végez. Volt rá eset, hogy az illető titkot illusztráló diafilmet is vetítettünk. Naponta? Volt időszak, amikor az volt a véleményem, hogy minél többet mondjak el a rózsafüzérből. De ezzel aztán megint felhagytam, mert a „mennyiségre menő“ imádság lelkileg beszűkített. Ma lelkileg felszabadultabb vagyok, ha kevesebbet mondok el (legtöbbször csak két tizedet), de azt anélkül, hogy időhöz kötve hajszolnám magam. Este nem pótolom okvetlenül az elmulasztott tizedeket, ha napközben a felebaráti szeretet gyakorlása akadályozta meg elmondásukat. De az a szép és jó szokás, hogy naponta imádkozom a rózsafüzérből, lelkileg jót tesz nekem. 76
