Szolgálat 72. (1986)
Az egyház szava - II. János Pál beszéde a Szentségi Kongregáció tagjaihoz
következménye bénító kielégületlenség vagy lelki megrázkódtatás lenne. Hiszen a bűnét bánó hívő éppen abban a cselekményben, amelyben bűnösségével szembesül, éli meg újra a találkozást Ura türelmes és erőt adó irgalmasságával. Ez az igazság. Észre kell tehát vennünk, milyen nagy segítséget jelent a gyermekek számára is ennek a szentségnek jól alkalmazott kiszolgáltatása: fokozatosan és harmonikusan növeli bennük az önismeretet, az önfegyelmezést, és azt a készséget, hogy elfogadják magukat saját korlátáikkal. Elfogadják anélkül, hogy velük tehetetlenül megalkudnának. Itt vetődhet fel az a kérdés, melyik az az életkor, melyben az ember már képes halálos bűnt elkövetni. Mindjárt megjegyezzük: nem volna szabad elfelejteni, hogy az a törekvés, mely ezt az időpontot túlságosan későre teszi, túlzott bizalmatlanságot árul el a gyermek jócselekedetre való képessége iránt. Ettől függetlenül: az erkölcsi rossznak még az alacsonyabb fokozatai is jelentősek. Fontosságuk még inkább megmutatkozik, ha a fokozatokat az emberi és keresztényi növekedés pedagógiai távlataiban vesszük fontolóra. 4. Mindenesetre el kell ismernünk, hogy a papokból hiányozhat az a felkészültség, mely a gyermekek igazán jó gyóntatásához szükséges. Meg kell tehát kívánni, hogy a papnövendékeknek teljesen föltárják e szentség sokrétű valóságát. De az is fontos, hogy jól megismerjék az emberi életkorok lélektanát. Akkor majd nem fosztjuk meg a fejlődés különböző szakaszait járó gyermekeket a kegyelem misztériumához való helyes közeledéstől. Márpedig tudjuk: ebben a misztériumban az a Jézus fejti ki tevékenységét, aki egykor sürgette: „Hagyjátok csak a gyermekeket, hadd jöjjenek hozzám“ (Mt 19,14). Ez okból hasznos lenne gondoskodni arról, hogy a papnövendékek kapjanak kiképzést e pedagógiai kérdésben. De az is igen megfelelő lenne, ha a lelkekért vállalt felelősség terhét hordozó papok számára is gondoskodnának tanfolyamok szervezéséről, ismereteik korszerűsítése végett. A sajátos cél ez lenne: hasznosítsuk a lélektan és neveléstan igazi eredményeit, hogy egyre jobban alkalmazkodhassunk a növekedésben levő ember értelmi felfogóképességéhez és fogékonyságához. Ennek gyümölcse lehetne egy olyan katekézis, mely a lényeget pontosan tükröző tanítást nyújtana bűnről és megbocsátásról. Nem is annyira azon nyargalna, mennyiben súlyos egy bűn, hanem arra biztatna, hogy válaszoljunk nagylelkűen Isteni Barátunk határtalan szeretetére. Az általános feloldozás 5. A második kérdés, amellyel foglalkoznom kell, az általános feloldozás ügye. Bizonyos esetekben több megtérőnek lehet adni általános formában feloldozást, megelőző egyéni gyónás nélkül. Erre nézve az Egyházi Törvény- könyv pontos útmutatással szolgál (961-963 k.). A „Kiengesztelődés és bűnei
