Szolgálat 72. (1986)
Tanulmányok - Sinkó Ferenc: Mindig útban volt...
korlátozza, csak ne sértse ez a közjót és harmadik személyek jogát, „önkéntes, a közjót, vagy mások jogait nem sértő gazdasági kommunizmus tehát a katolikus világnézettel megegyeztethető, sót, ha magasabb erkölcsi motívumokkal kapcsolatos — dicsérendő“ — hirdette 1933-ban. Ugyanakkor azonban azt is vallotta: „A katolikus világnézet megköveteli, hogy minden ember meg tudjon élni tisztességes munkája gyümölcseiből, el tudja tartani családját mindaddig, míg gyermekei felnőve saját munkájukkal önmagukat el tudják tartani, hogy minden ember saját szorgalmas munkájából, ha takarékos és előrelátó, öreg korára bizonyos vagyonkát gyűjthessen magának és halála után azt, az életküzdelem megkönnyítésére, családjára hagyhassa.“ A körök figyelme hamarosan a kisebbségi társadalomépítés konkrét és gyakorlati feladatai felé fordult, mint amilyenek: a szövetkezeti mozgalom, a kulturális szervezetekben folytatott munka, az iskolák kérdései, sajtó, könyvtár, nem utolsó sorban a demográfiai problémák, a kisebbségi magyar katolicizmus viszonya más vallásúakhoz, világnézetűekhez és nemzetekhez. Miklós kanonok ezekben a kérdésekben is mestere, Szent Tamás szellemében adott eligazítást. Egy, vagy egy néhány érték kiemelése — vallotta — a többi rovására, nem katolikus magatartás, de nem is emberhez méltó, és minél kisebb egy nemzet, annál inkább rászorul, hogy fiai az összes rendelkezésükre álló értékekkel felszereljék magukat. Egyformán védte az összefogó, az egész kisebbségi magyarságot felölelő szervezetek, ugyanakkor a különböző vallási csoportosulások létjogát a főiskolás életben és a társadalomban egyaránt. „Általános magyar főiskolás szervezkedés is kell és kimondottan világnézeti szervezkedés is kell“ — hangoztatta. Ebbe az utóbbiakba az akkoriban egyre hevesebben támadott baloldali szervezeteket is beleértette, sőt kiállt mellettük az egyre türelmetlenebbé váló szélsőséges nacionalizmus ellenében. A más felfogások tiszteletében oly messzire ment, hogy cikkei, előadásai szövegét, mielőtt véglegesen rögzítette volna, megmutatta református, evangélikus, szabadkőműves és kommunista barátainak, mert azt vallotta: katolikus toliforgatónak az igazságot kendőzetlenül meg kell ugyan mondania minden oldal felé, de senkivel szemben nem lehet elfogult vagy igazságtalan. A szemellenzős, elfogult — szívesen használta ezt a kifejezést: a „csak-ajtóstól“ — magatartás és fellépés az ő szemében egyenlő volt az eretnekséggel, még ha a legnemesebb katolikus igazságok nevében lépett is fel. Kezdetben nem értékelték vagy éppen megmosolyogták e vonatkozású tanításait és figyelmeztetéseit, de mikor egyre nyilvánvalóbbá és érezhetővé vált, hogy különböző táborok és irányzatok szélsőséges és elfogult elemei újabb véres katasztrófába sodorják a világot és elsősorban Közép Európát, egyre többen álltak melléje a különböző vallások és irányzatok képviselői közül. + A kanonok újabb kísérletét, az etikai mozgalmat, amély a csehszlovákiai magyar kisebbség szellemi megújhodásához akart értelmiségieket, kulturmun52
