Szolgálat 72. (1986)
Tanulmányok - Sinkó Ferenc: Mindig útban volt...
felvidéki katolikus magyar intelligencia szellemileg és erkölcsileg újjászületik és erkölcsileg, szakmailag és gyakorlatilag a lehető legjobban felkészül a társadalom vezetésére. Miklós kanonok emberi nagyságát mi sem jellemzi jobban, mint ahogyan azokban a vitákban viselkedett, amelyek az új mozgalom neve körül folytak. Azt szerette volna, ha az új egyesület az „Ágoston körök“ nevét veszi fel. A fiatalok egy része azonban ragaszkodott Prohászka nevéhez. Pfeiffer Miklós meghajolt a fiatalok akarata előtt. És később is a legnagyobb tisztelettel emlegette Prohászka nevét. A Prágai Prohászka Kör 1930. április 7-én tartotta meg alakuló ülését a Magyar Akadémikusok Körének keretében működő ifjúsági csoportként. A kör munkája programjaként és kartájaként 1931-ben kiadta a Rerum Novarum szövegét Fischer-Colbrie Ágoston fordításában és Pfeiffer Miklós bevezető magyarázatával. Jelképes cselekedet volt ez a lépés, annak dokumentálására, hogy a körökben tömörülő fiatalok a pápák szociális tanításainak szellemében akarják megalapozni a felvidéki magyar katolikusok erkölcsi újjászületését. 1932. január 1-ével megindult a körök lapja, az Új Élet, hogy tizenkét évfolyamon át hirdesse a magyar katolicizmus megújhodásának feladatait és tennivalóit. Első szerkesztője, Rády Elemér, született újságírói tehetségével munkatársaivá tudta tenni az egész magyar nyelvterület legkitűnőbb katolikus szellemeit. Mikor el kellett hagynia Csehszlovákiát, Pfeiffer kanonok mentette meg a lapot és tette lehetővé további megjelenését nem kis anyagi áldozattal, otthont adva Rády szegény, minden anyagi alapot nélkülöző utódának. Nem volt kisebb értékű az a támogatás sem, amit Miklós kanonok erkölcsiekben és szellemiekben nyújtott a szerkesztőknek, tanácsaival és cikkeivel tele ma is időszerű gondolatokkal. A lapnak mindvégig főmunkatársa volt Mécs László is. A körök az egyesületen belül munkájuk, eszmecseréik eredményeit évenkénti kongresszusaikon összegezték. Ezeken az évenkénti összejöveteleken igyekeztek megfogalmazni a társadalmi, gazdasági és szellemi élet alaptörvényeit. A kanonok ott volt minden kongresszusunkon. A kongresszusi vitákban nyilatkozott meg teljességében katolikus szociológiai és szociáletikai műveltsége, bátorsága és megpróbáltatásaiban szerzett előrelátása. Voltak kérdések, amelyekben radikálisabb álláspontot foglalt el, mint mi fiatalok, más ügyekben viszont keményen, nem egyszer hajnalig tartó vitákban birokra kelt velünk. Ezért jellemzésül csak egy példát ragadok ki a sok közül. Első kongresszusaink egyik legvitatottabb tárgya volt a magántulajdon kérdése. A kanonok a korlátozott magántulajdon elvét hirdette: „a magántulajdon korlátja a közjó, a fölöslege a természetjog alapján közhasznú célra fordítandó“, „korlátja a magántulajdonnak a katolikus szociológia szerint a végső szükség is“. A magántulajdonról akár az egyének, akár a tömegek lemondhatnak önként, összeállhatnak azzal a szándékkal, hogy vagyonközösségben éljenek. Azt, hogy meddig terjed a vagyonközösség, a keresztény erkölcs nem 51
