Szolgálat 72. (1986)
Tanulmányok - Sinkó Ferenc: Mindig útban volt...
megyéjébe. A Tanácsköztársaság leverése után az első püspökkari konferencia Szalay Mátyással együtt kitiltotta őt is Budapestről. + Ellenfelei szinte élete végéig megpróbálták felhasználni ellene az őszirózsás forradalom alatti pesti „szereplését“, még azt is tudni vélték, hogy a püspöke felfüggesztette. Ebből egy szó sem volt igaz. Az azonban igaz, hogy alaposan kiértékelték együtt pesti próbálkozásainak tanulságait. S ezekhez a kanonok élete végéig ragaszkodott: személyesen többé nem vett részt pártpolitikai kezdeményezésekben, teljesen a társadalmi, nevelői és kulturális munkának szentelte egész további életét, még pedig oly módon, hogy az lehetőleg része legyen lelkipásztori feladatainak: a lelkek minden ideológiai, nemzeti, nyelvi, faji megkülönböztetésen felülemelkedő szolgálatának. Élete további fejleményei közül négyet kell megemlíteni, ha hitelesen akarjuk felvázolni arculatát és jelentőségét: kassai és országos viszonylatban kifejtett előadói tevékenysége (úgy is megfogalmazhatjuk: egy szociálisan művelt katolikus intelligencia nevelése); az IKA nevű nemzetközi katolikus békemozgalomban végzett munkája; a kassai nyomortanyán, a „barakkokban“ vállalt lelkipásztori fáradozásai; s bekapcsolódása a két világháború közötti csehszlovákiai kisebbségi ifjúsági mozgalmakba, ami társadalomnevelő munkásságának kiteljesedése lett. Előadói tevékenységét a szó legszorosabb értelmében vett nevelő munkának szánta. Feljegyzései szerint mintegy ezer előadásban ismertette Kassán és a Köztársaság más városaiban, magyar és másnyelvű, katolikus és vegyes közönség előtt Aquinoi Szent Tamás erkölcstanát, főként a szociális etikájáról szóló tanításait, elsősorban éppen azokat a tételeit, amelyek ismeretét a huszadik századnak nemcsak katolikus, hanem egyetlen társadalma sem nélkülözheti. Ilyen jellegű munkájának két legfontosabb kerete a Fischer-Colbrie püspök alapította Keresztény Társadalmi Kör és az ugyancsak általa létesített Szociális Misszió Társulat volt. Az IKA katolikus békemozgalom 1920-ban indult meg. Elindítói nem tömegszervezetnek szánták, hanem a legtekintélyesebb katolikus szellemek, tudósok, teológusok, írók nemzetközi találkozóhelyének, ahol a legidőszerűbb társadalmi kérdéseket megvitatják és a megoldásukhoz vezető utakat, módokat Európa közvéleménye elé tárhatják. Pfeiffer kanonok, püspöke jóváhagyásával és biztatására 1923-ban kapcsolódott be a mozgalomba. Nyelvtudására és munkabírására hamarosan felfigyeltek az IKA vezetői, és már a következő évben megválasztották a mozgalom ügyvezető igazgatójának. Tisztségét mindaddig megtartotta, amíg — 1930-tól kezdve — az ifjúság körében vállalt munkája le nem kötötte minden erejét. Az IKA-mozgalom jellemzésére egy példát hozzunk fel: a világ népesedésének kérdésével foglalkozó 1929. évi kongresszust Pféiffer Miklós szervezésében Budapesten rendezte meg. Olyan személyiségek vettek részt a ta48
