Szolgálat 72. (1986)

Tanulmányok - Sinkó Ferenc: Mindig útban volt...

mélységesen felháborította, amikor meglátta a családja birtokain dolgozó cselédek és munkások nyomorát. Felháborodásában nemcsak a családi vagyon gyarapítását utasította el magától, hanem úgy döntött, szerzetes lesz, valamelyik kolduló rend tagja. Erős és korán jelentkező intellektualitása a két kolduló rend közül, érthetően, a domonkosok felé vonzotta. Atyját elég korán elvesztette. Édesanyja férjhez ment Lóskay Gáborhoz, aki később tábornok, kassai hadtestparancsnok lett. Mostohaapját szerette, de azt, hogy kolduló szerzetes kíván lenni, először se neki, se a família többi tagjának nem merte elmondani. Mikor 1904 tavaszán érettségizett, táviratban közölte elhatározását hozzátartozóival.

Családi vihart kavart fel bejelentésével. Ha már sem a vagyont nem hajlandó tovább gyarapítani — háborgott a família — sem utódokat adni, lépjen legalább világi papi pályára, ahol karriert futhat be. Mikor kiderült, hogy azért akar kolduló barát lenni, mert „szocialista lett“, a család, hogy minél távolabb kerüljön a társadalmi problémáktól, a svájci Fribourgba küldte egyetemre. Tisztában voltak-e övéi azzal, hogy ezt az egyetemet a domonkosok vezették és hogy itt érlelődtek azok az eszmék és gondolatok, amelyek alapján XIII. Leó a Rerum Novarumot megfogalmazta?

ö az egyetemen mindenesetre a bölcseleti és hittudományi tárgyak mellé beiktatta a szociológiát is. Aquinói Szent Tamás hatalmas életművéből pedig a szociális erényekről szóló tanításaira vetette rá magát. A tárgykör mellett meg is maradt élete végéig, mindig arról álmodva, hogy ha csökken pasztorá- ciós és közéleti elfoglaltsága, közzéteszi idevágó tanulmányait.

Az egyház és Aquinói Szent Tamás szociális tanainak ismeretét és művelését egy pillanatig se tekintette elvont, írószobára és katedrára korlátozott feladatnak: a konkrét társadalmi problémák és feladatok megoldását kereste bennük. Az 1909/10-es iskolai évben ezért is iratkozott be kedves tanára, Beck József, a híres svájci pap-szociológus speciális kollégiumára, amelyen a professzor XIII. Leó Rerum Novarum-át elemezte.

A kollégiumon nemcsak magával a pápai körlevéllel, a modern szociális katolicizmus kartájával ismerkedett meg, hanem azzal az alappal is, amelyből az kinőtt: az „Union de Fribourg“ munkásságával. Az Uniót 1884-ben hozta létre Mermillod genfi püspök majd bíboros, aki Fribourgban székelt. Azt tűzte ki feladatául, hogy állandó szociálpolitikai munkaközösséget létesítsen a különböző országok vezető katolikus-szociális kutatóiból, tudós egyéniségeiből. Ezek évente tanulmányi eszmecserére gyűltek össze, hogy a katolikus tanítás fényében olyan kérdéseket tisztázzanak, mint a tulajdon, a kamat, a munkások védelme, az államok munkásvédő feladatai és kötelességei. S mindezt nem pusztán az elméleti tisztázás szintjén, hanem keresték a konkrét és gyakorlati megoldásokat. Az Unió összejöveteleinek jegyzőkönyv anyagát évről- évre megküldték XIII. Leó pápának. A pápa ezekből merítette nagyjelentőségű körlevelének, a Rerum Novarum enciklikának anyagát és mondanivalóját.

44