Szolgálat 72. (1986)

Tanulmányok - Mihályi Gilbert: II. János Pál az emberi méltóságról

keresztségük erejével - elsődleges hivatásuk a világban van, ott kell lenniük „só“, „világosság“ és „kovász“. Vagyis alakítsák ki magukban a teremtő Isten terve szerinti emberséget, és apostolságukkal terjesszék ezt az emberek között.

Az emberi méltóság megélésére a Szentatya szerint nem kell külön keresni az alkalmat. Adván van az mindennapjainkban. Legelső az élet ajándékának megbecsülése, szeretete, ápolása és védelme. Amit II. János Pál az abortuszról, a mesterséges fogamzásgátlásról, öngyilkosságról, pornográfiáról stb. mond, az mind ösztönzés, hívás és útmutatás az emberi humánum megvalósítására. Mit tettem az életért? Ez a napi lelkiismeretvizsgálatunk állandó kérdése.

Másodszor a szekszuális élet elvadulásában rejlő veszélyekre figyelmeztet. Családokhoz, ifjúsághoz, új házasokhoz intézett szerdai fogadások beszédeiben arra int, hogy ne adják meg magukat a pogány korszellemnek, hanem becsüljék meg és tiszteljék a nemiséget, mint emberi hivatást, amely a Teremtő szándéka szerint emberségünknek különleges dimenziót ad, az élet keresztény szolgálatára kötelez, s emberi méltóságunk kifejezésére tesz alkalmassá.

A kábítószerek elleni küzdelem is keresztényi kötelesség, hisz azok használata emberi méltóságot rombol. A film, a televízió, a rossz társaság miatt állandó csábítás kísérti az egyént, s arra készteti, hogy tartson a tömeggel, ússzon az árral. Pedig mennyi emberi kínt, gyötrelmet és katasztrófát okoz ez a „modernség“. A kábítószerek kultusza emberellenes, az emberséget megtöri s idővel teljesen kioltja. II. János Pál nem szűnik meg egy percre sem figyelmeztetni a mai boldogságkereső embert, hogy a „modern“ kultúra csaló ábrándjaival szemben, azok ellenére juttassa érvényre az emberséget és az istengyermekséget. Az emberi boldogság, a lelki harmónia és béke egyik alap- feltétele a tiszta humánum megőrzése és átélése.

A lélek kiüresedése helyett kiteljesülésre, manipulálás és kizsákmányolás helyett igazságra és szeretetre, evilági küldetésen túl eszkatologikus boldogságra hivatott az ember. „Krisztus a tökéletes ember. Aki Krisztust követi, teljesebb emberré válik“ — visszhangozza II. János Pál a II. Vatikáni Zsinat Az Egyház a Modern Világban című konstitúciójának vallomását.

S a Szentatyának gondja van arra is, hogy a keresztény humanizmus követelményét az emberi kapcsolatokban is megjelölje. Az alapvető eligazítás ez esetben is az evangéliumból jön: „Amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek az emberek, te se cselekedd nekik. „Ez pozitív értelemben azt jelenti, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“. Azaz minden emberi vonatkozásban ennek a humánumnak kell érvényesülnie. Mindnyájunkat számtalan kapcsolat fűz össze embertársainkkal, s ezért mindenekelőtt ezekben kell érvényesítenünk a keresztény hitből fakadó emberségünket.

42