Szolgálat 72. (1986)

Tanulmányok - Mihályi Gilbert: II. János Pál az emberi méltóságról

ra, prioritásaira és ellenőrzésére vonatkoznak“ (Ausztriában a tudomány, művészet és tömegtájékoztatás eszközeinek képviselőihez, 1983. szept. 12-én).

Az államokkal karöltve akar az Egyház dolgozni az ember boldogulásáért: „Tiszteletben tartja az állam felelősségét anélkül, hogy beleavatkoznék politikai feladataiba. így csak annál nagyobb tekintélyt szerez, hogy az igazi szabadságra intsen, az emberi személy elidegeníthetetlen jogaira, méltóságára és isteni hivatására figyelmeztessen. Az ember igazi szabadsága és méltósága nevében az egyháznak mindenekelőtt az a feladata, hogy állást foglaljon az erkölcsi lelkiismeret megőrzése és a lelki'ismeret előtt igazolható erkölcsi cselekvés mellett, éspedig nemcsak az egyéni, hanem a társadalmi életben is. Eszerint mindig lelki megbízatása indítja, hogy oly határozottan síkra szálljon — az államokkal karöltve — az ember ideigtartó érdekeiért is: az igazságosságért, a békéért, emberhez méltó együttélésért és az erkölcsi rend határozott megvédéséért a családban és a társadalomban. Az egyháznak ez a konkrét szolgálata csak még sürgetőbb olyan korban, amikor a társadalmi rend alapjait az alapvető emberi értékek fokozódó megvetése aknázza alá, magát az embert fenyegetve legbenső méltóságában. A modern pluralisztikus állam sem mondhat le a törvényhozásban és a nyilvános életben az etikai normákról, különben az egyes ember és a közösség java nagy kárt szenved“ (Ausztriában az államelnök látogatásakor, 1983. szeptember 11-én).

Az emberi jogok az emberi méltóság gyakorlati követelményei

Mivel az emberi méltóság az emberi jogokban bontakozik ki, a pápának szívügye az emberi jogok előmozdítása. Brazília fővárosában így buzdít tiszteletükre és biztosításukra: „Kérem az Úristent, hogy minden brazíliai tisztelje és lássa tisztelve minden nép alapvető jogait. Az Egyház életében állandó gond, hogy annak az evangéliumnak az erejében, amely rá van bízva, hirdesse és védje ezeket a jogokat. Tehát ne szűnjetek meg minden jó akaratú embert arra bírni és bátorítani, hogy tisztelje és gyakorolja ezeket a jogokat: az élet, a biztonság, a munka, az otthon, az egészség, a nevelés, a magán és nyilvános vallásgyakorlat, a közügyek intézésében való részvétel stb. jogát."

Ezt a keresztény humanizmust nemcsak általánosságban hirdeti II. János Pál pápa. Egészen konkrétan is megjelöli, hogyan fedezze föl, tisztelje, élje át és fejlessze tovább az egyén mindennapi életében a humánumot. Encikli- káiban, leveleiben és világjáró lelkipásztori útjain elmondott beszédeiben arra buzdít, hogy álljunk ellent a szekularizmusnak, az elkereszténytelenedett kultúra csábításainak. Amikor tehát a hit elmélyítésének szükségességét hangsúlyozza, s Jézus tökéletesebb megismeréséről beszél, azon fáradozik, hogy elvezessen hitünk egyre igazibb megéléséhez, amibe beletartozik emberi méltóságunk megbecsülése. Ezért sürgeti az Egyház szociális tanításainak megértését illetve megvalósítását. Ezért emlékezteti a világi híveket arra, hogy —

41