Szolgálat 72. (1986)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: II. János Pál az emberi méltóságról
rencia megnyitóján pedig ezeket mondta II. János Pál: „Az az igazság, amellyel az embernek tartozunk, mindenekelőtt a róla magáról szóló igazság. Mint Jézus Krisztus tanúi, hírnökei, szószólói és szolgái vagyunk ennek az igazságnak.“ Majd hozzáteszi: „Sok más humanizmussal szemben, amelyek gyakran megrekednek az ember pusztán gazdasági, biológiai vagy pszichológiai szemléletében, az Egyháznak joga és kötelessége azt az igazságot hirdetni az emberről, amelyet Mesterétől, Jézus Krisztustól kapott.“ E kötelesség szellemében II. János Pál lelkipásztori útjain terjeszti az emberről szóló evangéliumi örömhírt: „Útjaim pápai szolgálatom jelentős részét képezik, és egyben az Egyház lelkipásztori kormányzását is munkálják. Különleges apostoli jellege van és szorosan lelkipásztori célja, de mindehhez hozzájön, hogy az emberről, értékéről és méltóságáról szóló üzenetet terjesszem. Apostoli zarándoklataimban, {amelyek elvisznek a föld minden részére) azt akarom, hogy Isten segítségével üzenet hordozója legyek, és minden lehető módon közreműködjem abban, (ami az én szerepem) hogy a világon az ember valóságának és igazi értékének felismerése felülkerekedjék, ti., hogy nincs bezárva szoros emberközpontúságba, hanem szabadon nyílt Isten felé" (Állami tisztviselőkhöz Brasilia fővárosban). Kenyában (1980. május 6-án) a diplomáciai testülethez így szólt: „íme, ismét erre térve, nem habozom utalni az emberről szóló igazságra...“ Accrában pedig (1980. május 9-én) így magyarázta küldetését: „Úgy jöttem ide, mint alázatos szolga, aki meg van bízva az egész emberiséghez szóló hivatással, hogy ti. hirdessem minden emberi lény alapvető egyenlőségét, méltóságát és jogait, hogy élhessen igazságosságban, békében, testvériségben és szolidaritásban.“ Az Egyház hivatása vonalán szolgálja az embert Mit tesz az Egyház az emberért? Miben áll az emberről szóló igazság hirdetése? II. János Pál nem győzi hangsúlyozni, hogy az Egyház Krisztusról kapott hivatása szellemében szolgálja az embert. Ebbéli egyik fő megnyilatkozása a pueblai konferencia megnyitó beszéde: „Amikor az Egyház jelen van az emberi méltóság védelmének vagy előmozdításának területén, ezt hivatásának vonalán teszi. Igaz, küldetése vallásos, nem pedig társadalmi vagy politikai jellegű ... Nem opportunizmusból, nem újdonsághajhászásból védelmezi az emberi jogokat, hanem hiteles evangéliumi elkötelezettségből... Ehhez az elkötelezettséghez híven az Egyház szabad akar maradni az ellentétes rendszerek között. Csakis az embernek fogja pártját, ... nem erőszak, hatalmi intrikák vagy politikai rendszerek által, hanem az emberről szóló igazsággal, amely a jobb jövő felé vezető út. Nincs szüksége, hogy rendszerekhez és ideológiákhoz folyamodjék annak érdekében, hogy szeresse, védelmezze, előmozdítsa az ember felszabadítását. Hiszen annak az üzenetnek a központjában, amelynek letéteményese és hírnöke, elég ihletést talál, hogy a testvériség, az igazságosság és a béke érdekében cselekedjék.“ 39
