Szolgálat 72. (1986)

Tanulmányok - Franz König: Nem elég csak a technika

visszhangra találtak a Rámái Klub intelmei a technikával való visszaélésekről. Norbert Wiener, aki nagymértékben hozzájárult az automatizáció fejlődéséhez, könyvében: „The human use of human beings“ (Az emberek emberséges használata) szemlélteti az új technika jó és rossz oldalait. Aldous Huxley „Brave new world revisited“ (Újabb látogatás a szép új világban) művében pedig rámutat arra, hogy a technika magában rejti a teljes ellenőrzés valamint a teljes felszabadulás lehetőségének csíráját. Mindez éles ellentétben áll azzal az optimizmussal, amelyet Bertrand Russel és H. G. Wells korábbi írásai tükröztek a technika lehetőségeiről. Kortársaik nagy része egyetértett ezzel az optimista szemlélettel.

Kétségtelen, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mekkora befolyást gyakorol a technika korunk életstílusára és társadalmi intézményeire. Ugyanakkor azonban egész beállítottságunk és a kultúráról alkotott véleményünk is hat technikai világképünkre. Úgy is mondhatnánk, hogy a technikához való viszonyunk nagymértékben függ életfilozófiánktól és világszemléletünktől.

A technikát felfoghatjuk elvont valóságnak, de tekinthetjük életstílusunk konkrét megtestesítőjének is. Technika nélkül az élet ma még mindig a mező- gazdaságra épülne mindenhol a világon. Az átlagéletkor alacsonyabb lenne a mainál, amint azt napjainkban is tapasztaljuk az ún. fejlődő országokban. A falvak, községek és városok továbbra is elszigetelten élnének egymástól, s az utazási lehetőségek igen korlátozottak lennének.

Mindez jól kiviláglik, ha egy pillanatra összevetjük az 1900-as esztendő Európáját a 100 évvel korábbi állapottal. Az 1800-as évek elején az élet elsősorban még a mezőgazdaságra épült; az iparosodás csak kezdetleges formában létezett, s a naoionalizmus elenyésző szerepet játszott a nemzetek életében. 1900 körül az ipari forradalom már erősen megváltoztatta a nagyobb nemzetek életét: a súlypont a városokra tevődött át, a népesség robbanásszerűen megnövekedett, a felfedezések és találmányok gyorsan teret hódítottak, s az utazás életünk szerves része lett. S ennek ellenére mégsem alakult ki egy igazi nemzetköziség.

Több kérdés merül fel tehát: Igazi bölcsességet nyertünk eljárásunkkal? Növeltük az egymás iránti felelősségérzetet? Eljutottunk a béke igazi átéléséig, az ellenfeleinktől elválasztó akadályok leküzdéséig?

A céltalan, irány nélküli technika szörnyeteggé válik. A Római Klub óva int bennünket: jövőnk nagyon is korlátozott lesz, ha az eddigi úton haladunk tovább, ha kizsákmányoljuk a természetet és annak energiaforrásait, s nem tanuljuk meg javaink igazságosabb elosztását. A mennyiségi fejlődés körvonalai világosan állnak előttünk. De képesek leszünk-e eljutni egy új minőségi szintre?

Francis Bacon jó példa arra a meghasonlott személyiségre, akit az eszközök túlhangsúlyozása teremthet. Kitűnő tudós volt, de iszákos szenvedélye olyan mélypontra juttatta, hogy képes volt elárulni legjobb barátját.

31