Szolgálat 72. (1986)
Tanulmányok - Somfai Béla: A születendő ember méltósága
bis pszichológiailag - súlyosan esik a latba, ha valaki a nő feltételezett jogait igyekszik hangoztatni a magzat „potenciális emberi státusával szemben“. A növekvő ismeretek és az orvosi technológia fejlődése manapság lehetővé teszik nemcsak a méhen belüli diagnózist, hanem a gyógyászati és sebészeti beavatkozást is, aminek eredményeképpen a magzat kezelhető pácienssé válik. Ezzel együtt jár a kezeléshez szükséges beleegyezés és általában a magzattal szembem felelősségtudat erősödése. A környezet káros behatásaira vonatkozó ismeretek gazdagodása is aláhúzza ennek a magzat iránti felelősség- tudatnak a fontosságát. Általánosan elfogadottá vált az a tény, hogy a terhességgel együtt jár az a kötelesség is, hogy a magzatot a veszélyes környezeti behatásoktól óvni kell. Ezt a kötelességet manapság bírósági döntések is figyelembe veszik. A méhen kívüli megtermékenyítés és zigóta beültetés technikájának szenzációs eredményei is az abortusz ellen szólnak. A „lombik bébik“ száma már meghaladja az ezret. Minden egyes újszülött, aki ennek a módszernek köszönheti életét, „kézzelfoghatóan“ bizonyítja azt, hogy az emberi létezés kezdeti stádiuma és az önálló élet között, a megtermékenyítés, a méhen belüli fejlődés és a születés folyamata között nincsen lényeges különbség. A megtermékenyített és beágyazódott petesejt valamint az újszülött között csupán a szülőktől és a társadalomtól való függőség mértékében rejlik vajmi különbség. A genetikus fogyatékossággal rendelkező magzat művi elvetélésének növekvő gyakorisága megszaporította a terhesség későbbi stádiumában végzendő magzatelhajtás eseteit, amihez a régebben elfogadott módszerek már nem alkalmasak. Az abortusz újabb módszereinek azonban vannak nem várt ellenhatásai is. A méhkaparást, amivel a magzatot belül feldarabolják, egyre gyakrabban olyan módszerek váltják fel, amikkel együtt jár a vajúdás tapasztalata, valamint az emberi formájában már felismerhető de rendszerint halott magzat világrahozatala. Olykor—olykor olvasni lehet olyan — a résztvevők számára teljesen demoralizáló — esetről is, amikor az így világrahozott magzat még mutatja az életért való reménytelen küzdelem jeleit is. Ezek a kiélezetten tragikus esetek mindennél világosabban bizonyítják, hogy az élettel együttjáró terhektől nem lehet megszabadulni. Azok visszautasítása pusztító veszély az emberi közösség leggyengébb és legvédtelenebb tagja számára. Mindezek ellenére nem lehet arra következtetni, hogy a modern világban gyors és gyökeres változás várható az abortusz elvi és gyakorlati elbírálásában. Korunk individualista és liberális életfelfogásába nagyon mélyen belegyökerezett az a meggyőződés, hogy az egyén szabadságának gyakorlásában a magzat léte nem jelenthet kikerülhetetlen akadályt. Korunk sajátos világnézetének gyökeresen meg kell változnia, mielőtt az emberi méltóságnak olyan általános érvényt szerzünk, amely lerombolja az önzésnek és az individualizmusnak ezt a tragikus formáját. A jelenkori egyházi vita igen sokszor csak a meg nem született ártatlan személy élethez való joga mellett érvel. Pedig, — s ezt Stanley Hauervas bap29
