Szolgálat 72. (1986)
Tanulmányok - Somfai Béla: A születendő ember méltósága
kívüli, másodlagos és kikerülhetetlen következménye az elérendő célnak. Az ilyen lehetőségek konkrét körülmények közötti elbírálására a „kettős okozat" hagyományos elve szolgál. A II. Vatikáni Zsinatig a hivatalos egyházi tanítás nem tett különbséget a fogamzásgátlás és magzatelhajtás között sem. A zsinati tanítás és az azt követő 1974-es nyilatkozat hangsúlyozzák azt, hogy az emberi életet a fogamzástól kezdve legnagyobb gonddal védeni kell: a „magzatelhajtás és a gyermek- gyilkosság gyalázatos bűncselekmények“ (GS. 51). VI. Pál pápa azt is hangsúlyozta, hogy az „Egyáznak ez a tanítása nem változott és nem is változhat“ (AAS. 64.737, 1972). Ugyanakkor ezek a nyilatkozatok szándékosan elkerülték az olyan szóhasználatot, ami a fogamzást egy „pillanatnak“, azaz időn kívül álló eseménynek tekintené, vagy pedig az élet kezdete és az animáció közötti hagyományos különbségtételt elítélné, esetleg elfogadhatatlannak tartaná. Az Egyház tanítása tehát az animáció és fogamzás azonosságát vagy különbözőségét eldöntetlen kérdésnek tekinti napjainkban is. Történelme folyamán az erkölcsteológia két olyan kérdéssel került szembe, amelyekre teljesen kielégítő választ mindezideig nem talált: a személyes emberi élet kezdetének időpontja, valamint azoknak a nehéz és tragikus szituációknak az erkölcsi kiértékelése, amelyek a születendő gyermek és az anya élete közötti kikerülhetetlen konfliktusból fakadnak. Jelenkorunk tudományos ismeretei újra arra utalnak, hogy a szoros értelemben vett személyes élet kezdetét nem lehet percnyi pontossággal meghatározni, mert a fogamzás maga is több órát igénybevevő folyamat. Tudományos szempontból valószínűbb és jobban megokolt az a feltevés, amely a személyes élet kezdetének lehetőségét tíz-tizenkét nappal későbbre teszi. Napjaink orvostudományának módszerei megkívánják, hogy az anya és a magzat élete közötti konfliktusok kiértékelésében a szűk értelmű „kettős okozat elvén“ alapuló, hagyományosan elfogadott kivételes megoldások lehetőségét kibővítsék, és azokat átfogóbb irányelvek segítségével értelmezzük. Ennek az újabb felfogásnak és a tudományos ismereteknek a hagyományos tanítással való összehangolása még hosszabb időt fog igénybe venni. Amíg tehát a meg nem született emberi élet értékére vonatkozó meggyőződés töretlen folytonossággal él az Egyházban, az egyes nehéz esetekre adott megoldás időnként komoly probléma elé állíthatja a szülőket és orvosokat. Üjabb fejlemények A hatvanas évekig a keresztény egyházak álláspontja hűséges maradt a közös hagyományhoz. 1930-ban a Lambeth Konferenciára összegyűlt anglikán püspökök a fogamzásgátlás mesterséges eszközeinek óvatos elfogadása mellett kifejezésre juttatták ......a magzatelhajtás bűnös gyakorlata iránti borzalm ukat“ is. Ezt a véleményt 1958-ban az egész keresztény világ meggyőződésére hivatkozva megismételték: „A keresztények leghatározottabban elítélik a 26
