Szolgálat 72. (1986)
Tanulmányok - Somfai Béla: A születendő ember méltósága
terhesség művi megszakítását, vagy a gyermekgyilkoságot... “ Az egyetlen megengedhető kivételt az anya életének megmentésére irányuló igyekezet jelentette. Az abortuszra vonatkozó törvényes korlátozások reformja adta meg az indítást ennek az általánosan elfoglalt álláspontnak a gyors megváltozásához. Korunk jogfelfogása szerint nemcsak az élethez való jog, hanem a terhes anya egészsége, testi integritása és társadalmi helyzete is figyelembe vehető a születendő gyermek élethez való jogával szemben. A hagyomány csak a magzat jogainak egyoldalú védelmét biztosította, ezért a hatvanas évek törvényreformja — a protestáns egyházak többségének lelkes támogatásával — arra irányult, hogy ezeket a jogokat kiegyensúlyozza. Ez az igyekezet drámai gyorsasággal megváltoztatta nemcsak a „civilizált“ világ törvényes gyakorlatát, hanem a legtöbb protestáns közösség abortusszal szembeni elvi álláspontját is. Mintegy tíz év leforgása alatt az északamerikai protestantizmus többsége az abortusz elvi elítélésének álláspontjáról eljutott annak elvi és gyakorlati elfogadásáig, legalábbis a terhesség első három-négy hónapjára vonatkozóan. E felfogás szerint a döntésbe sem a világi sem a vallásos közösségnek nincsen beleszólása, rriivel az a terhes nő személyes joga. Ezenfelül ez az újonnan felfedezett „keresztény“ meggyőződés az abortuszt a terhesség későbbi stádiumaiban is megengedhetőnek tartja olyan esetekben, amikor - a kanadai anglikán egyház álláspontjának szavait idézve — „azt a körülmények valóban az anya lelkiis- meretbeii döntésévé tették“. Ezt a látszólag hirtelen változást a teológiai gondolkodásnak az évszázadok folyamán kialakult különbségei tették lehetővé. A protestáns teológia elsősorban biblikus forrásokra támaszkodik, és a közösség hagyományának nem tulajdonít normatív jelentőséget. Ezért a jelenkori protestáns álláspont a keresztény hagyomány abortuszra vonatkozó gazdag bizonyságtétele helyett a Szent- írásban található normatív „légüres teret“ vette kiindulópontul. Ezenfelül a predestináció doktrínájának hatására idővel kialakult az a meggyőződés, hogy az üdvösség még a keresztséget és a terhességet is megelőző isteni döntés kizárólagos következménye. Következésképpen a keresztség, és méginkább a méhen belüli keresztség nem játszik döntő szerepet. A méhen belüli élet jelentőségének további csökkenését eredményezte az a tény is, hogy a puritanizmus képviselői - az ószövetségi lelkiség hatására — elfogadták azt a rabbi- nista tanítást, amely szerint Isten az emberi lelket a születéskor teremti meg. A tizenkilencedik századtól kezdve a protestáns teológiai érdeklődés a szociális problémák felé terelődött, és a házasságra vonatkozóan a férj és feleség egymással szembeni egyenlőségének kérdése kapott egyre nagyobb figyelmet. Ugyanebben az összefüggésben vetődött fel az anya és magzata közötti lehetséges érdekellentét kérdése is, és annak jogi alapokon történő megoldása. A huszadik században a női egyenjogúság mozgalma forradalmi lendületet kapott, amely fokozatosan megváltoztatja nemcsak a társadalmi és gazdasági élet struktúráját, hanem kultúránkat is, és ezen belül az emberről kialakított 27
