Szolgálat 72. (1986)

Tanulmányok - Somfai Béla: A születendő ember méltósága

életünk megszokott jelenségévé vált. A sajtón, a rádión és a televízión keresztül szemtanúi vagyunk, vele élünk, a családi élet, a politika, a napi munka és az élet minden más területe át van szőve vele. Ennek következtében egyre érzéktelenebbé válunk az erőszak minden jelenségével szemben.

Ebben az összefüggésben vált a magzatelhajtás is a modern világ elfogadott jelenségévé. A második világháború előtt a legtöbb „kultúrállam“ tiltotta azt, a világháború után azonban megdöbbentő gyorsasággal megváltozott a helyzet. Az első lépéseket Japán valamint a skandináv és a szocialista országok tették meg. 1971-re az emberiség egyharmada került olyan törvényrendszer keretei közé, ami a magzatelhajtást kisebb nagyobb megszorítással lehetővé tette, s 1976-ig — elsősorban az Indiában és az Egyesült Államokban történt törvényváltozás következtében — az emberiség kétharmada került ugyanebbe a helyzetbe. A nyolcvanas évek elején Kína változtatta meg népességpolitikáját: nemcsak lehetővé, de bizonyos feltételek mellett kötelezővé is téve a születendő gyermek elpusztítását.

Jelenleg Írország és a mohamedán világ kivételével mindenütt megengedett vagy, mint Latin Amerikában, eltűrt jelenség. Több országban a magzatelhajtás megközelíti vagy meg is haladja az élveszületettek arányszámát. Az emberiség történelmében ez a változás példa nélküli gyorsasággal következett be. Évenként mintegy 60—65 millióra becsülhető a magzatelhajtások száma, ami nem foglalja magába a kínai adatokat. Újabban néhány ország népességpolitikai meggondolásból megnehezítette az abortusz alkalmazását, másutt a fogamzásgátló eszközök csökkentették az eljárás iránti igényt, de ezek a tények nem idéztek elő lényeges változást a tragikus helyzeten.

Az Egyesült Államokban vannak olyan jelek, amelyekből azt lehet remélni, hogy az alkotmány egy bizonyos értelmezésére épített gyakorlatnak előbb utóbb korlátokat szabnak. Ez azonban hosszadalmas és komplikált politikai küzdelemnek lehet majd eredménye: egyelőre csak a közvéleményben egyre jobban kiéleződő ellentéteket tapasztaljuk. Egy, az USA-ban végzett közvéleménykutatás adatai szereint ez az ellentét mélyebb és átfogóbb, mint a magzatelhajtás erkölcsi és politikai problémája. Azok, akik a magzatelhajtás kérdésében aktív politikai és társadalmi szerepet vállalnak, két elhatárolható kulturális és társadalmi csoportba tartoznak.

A születendő élet védői általában a szegényebbek: egyharmaduk évi 20.000 dollárnál kevesebb jövedelemmel rendelkezik és csak 35 %-uk keres 35.000 dollárnál többet, s csak 22 %-uk rendelkezik egyetemi végzettséggel. Ugyanakkor ennek a csoportnak csak 3 %-a vált el házastársától, átlagban 2—3 gyermekük van, 80 %-ban katolikusok, 11 %-uk protestáns és 1 °/V-uk zsidó vallású. Ennek a csoportnak fele rendszeresen gyakorolja vallását, 5 %-uk nem tartozik vallásos közösséghez és csak 2 %-uk vallja magát hitetlennek. Érdekes az a tény is, hogy ebben a csoportban a diplomával rendelkezők nagyobb része férfi, a velük szembenálló csoport nagyobb része nőkből áll.

22