Szolgálat 72. (1986)

Tanulmányok - Vass György: Az ember Jézus szemében

létében (... Jézus Krisztus, az ÚR). Mindezek a szempontok azonban más kérdésre felelnek, mint amire most válaszolni akarunk. Mert a szaktudomány krisz- tológiája választ ad a kérdésekre: Ki volt Jézus? Mit akart velünk? Mit hirdetett az emberiségnek? Mi az, amit róla, mint Istenemberről hinnünk kell? De vajon képes-e felelni ez a sokrétű krisztológia a mi kérdésünkre? Hogyan látta Jézus az embert, hogyan gondolkodott az emberről, hogyan viszonyult hozzánk, amikor Itt élt közöttünk? Kérdésünk Jézus emberképére, Jézus antropológiájára vonatkozik.

Ehhez a témához próbálok egy-két szempontot nyújtani, ami talán elég lesz arra, hogy megindítsak egy „beszélgetést“ Krisztus és a hívő között — önmagunkról. Nem arról, hogy mit mondanak a különböző tudományok az emberről, nem is arról, hogy hogyan, minek és milyennek éljük át emberi önmagunkat — hanem inkább arról, hogy milyenek és mik vagyunk annak az Istennek szemében, akit kizárólag egyszülött Fia, Jézus Krisztus által ismerhetünk. Ahogy Pál mondotta, az evangélium hallatán, sőt a teremtés fenséges rendjéből talán kiolvashatjuk Isten létét és kilétét. Azt azonban sokkal fontosabb tudni, hogy az Atya hogyan ismer minket Jézus Krisztusban (Gál 4,8-9).

Forrásul elsősorban az evangéliumokat vesszük, s ott is a szinoptikusokat, írásaikból tudjuk leginkább kihámozni az igazán megtörténeteket, a valóban kimondott jézusi igéket (az eredeti logionokat). A szinoptikusok segítségével kérdezzük: Jézus, mi a Te szemedben az ember?

Hogy kissé elővételezzem mondanivalómat, a következőkben két szempontot szeretnék felvetni, mivel emberszemléletünkben elsősorban két tényező játszik fontos szerepet. 1. Hogyan viszonyulunk a körülöttünk élő emberekhez, mi a hozzáállásunk azokhoz az embercsoportokhoz, amelyek nemcsak életterünket jellemzik, hanem részben a személyiségünket is meghatározzák? Az ember szociális lény és bizonyos szempontból függvénye emberi környezetének — annak a környezetnek, ahol az isteni gondviselés rendeléséből életének drámáját lejátsza. így először Jézusnak az emberhez való viszonyát, hozzáállását fogjuk elemezni. 2. Az ember mint társas lény nemcsak függvénye környezetének, hanem ennek a környezetnek szabad és önálló tagja. Magatartása, tevékenysége formálja, alakítja környezetét. Mert minden szabad embernek van egy elképzelése arról, hogy milyennek kell vagy kellene lennie az embernek, aki életterét biztosítja. A mi tárgyunkra vonatkozóan így tehetném fel a kérdést: Mi volt Jézus ember ideálja? Ehhez a tényezőhöz hozzájárul egy harmadik 'is, ami hozzáállásunknak és környezetformáló beállítottságunknak következménye. Mit teszünk azért, hogy valós emberi környezetünk megfeleljen annak az ideálnak, amit az emberről és embertársainkról alkottunk? Ezért kérdezzük joggal: mit tett Jézus azért, hogy az ember az ő elképzelése szerint emberibb ember le.gyen? - Jézus emberszemléletében és az emberről alkotott ideáljában tanúságot tett arról az emberről, akit tőlünk elvárt, vagy akit belőlünk ki akart hozni.

12