Szolgálat 70. (1986)
Az egyház szava - II. János Pál pápa nagycsütörtöki levele
AZ EGYHÁZ SZAVA II. JANOS PÁL PAPA NAGYCSOTÖRTÖKI LEVELE az Anyaszentegyház valamennyi papjához — 1986 I. A papok ünnepe Kedves Paptestvéreim! Ismét közeledik nagycsütörtök, Urunk utolsó vacsorájának emléknapja. Ekkor alapította Jézus Krisztus az Eucharisztiát és papi szolgálatunk rendjét. Krisztus ugyanis „szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette“ (Jn 13,1). Ö, a Jó Pásztor, életét adta juhaiért (vö. Jn 10,1), hogy üdvözítse, Atyjával kiengesztelje és így új életbe vezesse be őket. Az apostoloknak mindjárt táplálékul is adta értünk feláldozott testét és értünk ontott vérét. Nagycsütörtök minden keresztény számára ünnepi nap: az első tanítványok példáját követve részt vesznek az utolsó vacsorát megjelenítő esti liturgián, hogy magukhoz vegyék Krisztus testét és vérét. Magától az Üdvözítőtől veszik át végrendeletét, a testvéri szeretet parancsát, hogy az irányítsa egész életüket; s mindjárt virrasztani is kezdenek Urukkal, hogy csatlakozzanak szenvedéséhez. A híveket minderre majd ti gyűjtitek össze s imáikat ti vezetitek. Ám, kedves paptestvéreim, ez a nap kiváltképpen a mi számunkra ünnepi nap. A papok ünnepe. A mi papságunk — a közvetítő Krisztus egyetlen Papságában való részesedés - kezdetének napja. Ezen az ünnepen a földkerekségen mindenütt meghívnak a püspökök minden papot, hogy misézzenek együtt velük és újítsák meg előttük papi kötelezettségeikre, Krisztusnak és az ő Egyházának szolgálatára vonatkozó ígéreteiket. Jól tudjátok, ez alkalommal kiváltképpen is veletek vagyok, mindegyiktek- kel teljesen egyéforrva. Amint eddig is minden esztendőben, most is írok nektek. Levelem segítsen benneteket, hogy a kézföltétel által rátok bízott isteni kegyelem-ajándékot feléleszthessétek magatokban (vö. 2Tim 1,6). írásra késztetett az irántatok érzett szeretettel teljes nagyrabecsülés, valamint az a rámbízott feladat, hogy megerősítsem valamennyi testvéremet az Úrért végzett szolgálatában. Legyen ez a levél bizonysága a mi, ugyanazon papságban részesítő szentségi kapcsolatunknak. A szolgálati papság, ami örökrészünk, hivatásunk is, kegyelmi gazdagságunk is. Egész életünkre rányomja pecsétjét egy mindenekfelett szükséges és a lelkek üdve érdekében nagy követelményeket támasztó szolgálat. Vállalására lelkesít bennünket előttünk élt számtalan paptestvérünk. 5 65
