Szolgálat 70. (1986)

Az egyház szava - II. János Pál pápa nagycsütörtöki levele

II. Az ars) plébános csodálatos példája

E papok közül most kiváltképpen Vianney Szent János-Máriára, az arsi plébánosra gondol és emlékezik nagy tisztelettel az Egyház. Kiváltképpen idén állítjuk őt szemünk elé, születésének kétszázadik évfordulóján. Szívből megköszönjük a pásztorok Pásztorának, Krisztusnak a papi élet és tevékenység kiváló példáját, amelyet ez a szent plébános ad az egész Egyháznak és kiváltképpen nekünk, papoknak.

Sokan vannak közöttünk, akik azt a példát követve készültek a papságra vagy végzik a lelkek gondozásának nehéz munkáját, amelyet Vianney Szent János Mária állított szemünk elé. Példájáról nem is szabad sohasem megfeledkeznünk. Sőt, ma jobban, mint valaha, szükségünk van az ő tanúság- tételére és esdő imáira, hogy szembenézhessünk korunk kihívásaival. Hiszen — minden reményt keltő jel mellett is — azt látjuk, hogy a laicizálódás egyre jobban megnehezíti az evangelizáló munkát; elhanyagolják a természetfeletti aszketikus fegyelmet; sokan az Isten Országa alapelveit is szem elől tévesztik; az Úr szolgái pedig lelkipásztori tevékenységükben is túlságosan engednek egyes társadalmi rétegek és merőben evilági érdekek csábításának. Az arsi plébános - a múlt században — talán másféle nehézségekkel volt kénytelen szembenézni, de ezek a nehézségek sem voltak kisebbek. Életével és működésével azonban, mondhatni, nagyszerű evangéliumi kihívást intézett a maga korának társadalmához. Nem is maradt el a bőséges aratás: a csodálatos megtérések sokasága. Mi pedig ne kételkedjünk abban, hogy ő ma, a mi számunkra is, ugyanilyen nagyszerű evangéliumi kihívást jelent.

Buzdítalak tehát benneteket, hogy közös papságunkat éppen a mi napjainkban e a páratlan lelkipásztor színe előtt vizsgáljátok meg. Hiszen szentünk élete rávilágít papi szolgálatunk kiválóságára és arra is, hogy miben áll a papi életszentség.

Jól tudjátok: Vianney János-Mária Arsban halt meg 1859. augusztus 4-én, miután több mint negyven évet töltött rendkívüli önmegtagadásban. Hatvanhárom éves volt. Amikor Arsba érkezett, községe kicsiny és ismeretlen falu volt az akkori lyoni, a mai Belley-i egyházmegyében. Élete végén pedig már egész Franciaországból tömegesen keresték fel a falut. Életszentségének és Istennél való hatásos közbenjárásának híre hamar magára irányította az egész Egyház figyelmét. X. Szent Pius 1905-ben a boldogok sorába iktatta. 1925-ben pedig XI. Pius szentté avatta, és a szentet 1929-ben a világ minden plébánosa pártfogójává tette. XXIII. János a szent halálának századik évfordulójára en- ciklikát adott ki „Sacerdotii nostri primordia“ címmel. E körlevélben úgy mutatta be az arsi plébánost, mint a papi élet és aszkézis példáját, a mély lelkiélet, az eucharisztikus áhítat és a lelkipásztori működés mintaképét, teljesen tekintetbe véve a mi korunk bajait és szükségleteit. Én most csak néhány szükséges szempontra szeretném figyelmeteket felhívni, hogy bennük segítséget találjunk papságunk újra-felfedezésére, jobb megélésére.

66