Szolgálat 70. (1986)

Eszmék és események - Egy papi közösségi életforma születése (Silvanna Cola)

jelenti, hogy a lélek teljes nyitottságával kölcsönösen segítjük egymást a Jé­zussal — főleg keresztjének és elhagyottságának misztériumában — való egye­sülésben. Segítjük egymást Isten akaratának elfogadásában és szeretetében, és az evangéliumi tanácsok életreváltásában ... Igen, az evangéliumi tanácsok szükségszerű feltételei annak, hogy azonosuljunk a szegény, tiszta és enge­delmes Jézussal. Amint Jézus szegénysége, tisztasága és engedelmessége révén volt egy az Atyával, úgy köztünk, papok közt is csak akkor valósulhat meg a teljes egység és a közös megszentelődés, ha éljük az evangéliumi ta­nácsokat. Egy lenni! Azt jelenti, hogy családot alkotunk magunk közt. A családnak azt a típusát, amelynek földi modellje a názáreti család: szüzek együttélése ... Természetfeletti módon, de egyidejűleg a legemberibb módon, amit csak el lehet képzelni. Ezt a családot egyetlen kötelék tartja össze: az az emberi-isteni szeretet, amely a lehető legteljesebben kielégíti az ember mindenféle érzelmi igényét. Ahol ez az együttélés, ez a közösség megvalósul, ott nem jut többé válságba a cölibátus. Ott megszűnik a magány, a szorongás is, mert egy másik dimenzióban — a Feltámadottban — élnek. S ha család vagyunk, akkor megol­dódnak az idős papok gondjai is. Lehetetlen lesz ugyanis, hogy egy plébános­nak, azért mert megöregedett és beteg, elhagyottan és magányban vagy éppen egy öregotthon névtelenségében kelljen élnie. Otthon is maradhat, az új plé­bánossal egy házban: hiszen mint a család tagjának joga van arra, hogy szere­tettel vegyék körül és kiszolgálják. Joga van arra, hogy képességeinek meg­felelően lelkipásztorilag hasznossá tehesse magát, illetve, hogy értékeljék azért a legnagyobb és legtermékenyebb kincsért, amelyet birtokol: a szen­vedésért. Ez a család szép és vonzó, mert az Egység harmóniája ragyog rajta. Az ilyen lakás nyitott a paptestvérek és a kispapok számára is. A testvériség he­lye, mert ahol Jézus él, ott nem érezhető a nemzedékek közti különbség. Ha Jézus jelen van, akkor anakronisztikussá válnak a „tradicionalista" és „prog­resszív" szembeállítások. Sok ezer pap él ma az egész világon, akiknek számára mindez bizonyos­ság, mert mindezt megtapasztalták. Nem más szándék köti össze őket, mint az, hogy megvalósítsák Jézus parancsát: „legyetek egy“ (Jn 17,21). Megtanul­ták a fokoláre lelkiségből táplálkozó világi közösségektől — az ő egyház által jóváhagyott karizmájukat követve — az egység megvalósításának hogyanját... Egyek vagyunk egymás közt, s egyek vagyunk ezekkel a világi közösségekkel is. Ezek élete folytonosan figyelmeztet bennünket arra, hogy csak Isten, csak a szeretet, csak az egység a fontos. Emlékeztet, hogy papságunk abban áll, hogy egyek vagyunk a keresztrefeszített Jézussal, aki semmivé lett, hogy újra egyesítse az embereket az Atyával és egymással. Állandóan a szemünk elé állítja, hogy papi küldetésünk lényege a hívek szolgálata. Azért vagyunk, hogy mi szolgáljuk őket; nem pedig azért, hogy ők szolgáljanak nekünk. Ez a papi közösségi „mozgalom" nem programok és emberi elgondolások

Next

/
Thumbnails
Contents