Szolgálat 70. (1986)

Eszmék és események - Szekták vagy új vallási mozgalmak - Lelkipásztori kihívás (Puskely Mária)

alapján jött létre. Egyszerűen megszületett, kivirágzott a fokoláre lelkiség karizmájából. Ezt a papi közösséget Isten azért adta korunknak, hogy az Egyház minden tagja, a papok is, nem szóval, hanem életével hirdesse Jézus végrendeletének összefoglaló szavait: egység. így járuljon hozzá a mozgalom minden tagja az Egyház megújulásához. Legyen az Egyház — a II. Vatikáni Zsinat megfogalmazása szerint — az egész emberi nem egységének jele és eszköze (vö. Az Egyházról 1.). Silvano Cola

SZEKTÁK VAGY ÚJ VALLÁSI MOZGALMAK - LELKIPÁSZTORI KIHÍVÁS

1986 májusának első napjaiban a Keresztény Egységtitkárság, a Nemkeresztények Titkársága, a Nemhivők Titkársága valamint a Kultúra Pápai Tanácsa közös dokumentumot adott ki; ebben a világszerte gombamódra szaporodó szekták, új vallási mozgalmak és kultuszok időszerű problémáival foglalkoznak. Az említett vatikáni dikasztériumok előzőleg kérdéseket intéztek a világ valamennyi püspöki karához. 1985 októberéig számos választ, értékes információt kaptak. A májusban közzétett dokumentum lényegében ezeket az adatokat összegzi, rámutat a lelkipásztori vonatkozásokra, idézi az 1985-ös püspöki szinódus ide vonatkozó tanítását, végül további kutatómunkára ad megfelelő szempontokat.

1) A Bevezető mindenek előtt megállapítja: nehéz meghatározni, mit értünk szektán, kultuszon. A szekta szónak ma kétségtelenül negatív a felhangja. Egyesek ezért jobban szeretik az „új vallási mozgalom“ kifejezést. Ezek a vallási csoportok keresztény eredetűek, illetve más nagy vallásból származnak. Hogy egy keresztény eredetű szektáról vagy egyházról, illetve egyházi közösségről van-e szó, annak ismérve az adott csoport tanításának forrása. Szekta pl. egy olyan csoport, amely a Szentírás mellett más „kinyilatkoztatott“ könyveket is elfogad, vagy ellenkezőleg nem fogadja el a Szentírás minden könyvét, esetleg megváltoztatja azok tartalmát. A kérdőívre beérkezett válaszok sokszor arra vetettek fényt, hogy a gyakorlatban gyakran összekeverik ezeket a fogalmakat: egyesek „szektáknak" minősítenek olyan egyházakat és egyházi közösségeket, amelyek nincsenek teljes egységben a Római Katolikus Egyházzal, sót a nemkeresztény vallásokat is (hinduizmus, buddhizmus stb.) ebbe a kategóriába sorolják.

Minden esetre — eltekintve ettől a fogalmi zavartól — szinte minden helyi egyház szükségesnek tartja a szekták problémájának tanulmányozását. Kivételt alkotnak a túlnyomóan mohamedán környezetben élő helyi egyházak. Alig van tehát olyan helyi egyház, amelynek ne jelentene lelkipásztori gondot a szekták jelentkezése és terjedése. Az Egyházban a legsebezhetőbb csoportot a fiatalok alkotják. A tapasztalat szerint ezek között terjednek legjobban a szekták. A fiatalok gyakran otthontalanul érzik magukat az Egyházban, nem vesznek részt a plébániai életben, nem kapnak munkát a társadalomban, vagy

84