Szolgálat 70. (1986)

Eszmék és események - Egy papi közösségi életforma születése (Silvanna Cola)

Ezután történt (1960-ban), hogy mi papok egymásra néztünk s így szóltunk: Jézus azt mondta, hogy ott lesz azok között, akik az Ö nevében összegyűlnek (Mt 18,20). Nekünk is így kellene szeretnünk egymást. Készen arra, hogy életünket is odaadjuk egymásért (vö. Jn 15,13k), hogy kiérdemeljük Jézus jelenlétét magunk között. — Munkához láttunk. Hamarosan valóságos felfedezésre tettünk szert, mert mindeddig soha nem éltük meg ezt a jelenlétet igazán tudatosan. Mondhatnám úgy is, hogy eddig nem használtuk ki ezt a lehetőséget. Pedig eddigi magatartásunkkal megfosztottuk magunkat és a híveket a köztünk levő Feltámadott fényétől. Egyszerű és fenséges valóság az, amivel találkoztunk. Egyszerű, mert elég hozzá szeretni; fenséges, mert papi hivatásunk beteljesülése. A világnak Jézusra van szüksége, és nem ránk; a világ Jézus után fog elindulni, és nem utánunk ... !

És vajon Jézus nem sajátosan nekünk papoknak mondta-e: legyetek egy, - hogy a világ elhiggye, hogy engem az Atya küldött (Jn 17,22 k)? Kellett volna-e ezt hangsúlyoznia, ha a papi karakter önmagában elég lett volna ahhoz, hogy tanúságot tegyünk a világ előtt? Nem lehetséges tehát, hogy szolgálatunkban éppen a Jézusról való tanúságtétel a legfontosabb és mi éppen a Jézus által megjelölt feltételét hagytuk figyelmen kívül? Hiszen ha egyek vagyunk — bárkik legyünk is, és bármilyen korlátunk vagy hibánk legyen is — elmondhatjuk: már nem mi élünk és cselekszünk, hanem Jézus közöttünk (vö. Gál 2,20; Mt 18,20).

Eggyé válni! Mennyi következménye van ennek a mindennapi életben! Felfedezni Jézust a püspökben, és szeretni őt, és egynek érezni magunkat vele. Hogyan várhatnánk el például a hívektől, hogy úgy hallgassanak ránk, mint Jézusra (vö. Lk 10,16), ha mi nem így viselkedünk a pápával, a püspökkel szemben? Nem mondta-e Antiochiai Szent Ignác, hogy aki nincs egységben püspökével, az nem mondhatja, hogy egységben van Jézussal?

Életre váltani Jézus szavait: „Keressétek először Isten Országát, és minden hozzáadatik nektek“ (Mt 6,33). Azaz mindenekelőtt valóban úgy szeretni egymást, hogy Jézus közöttünk lehessen. Megtapasztaltuk, hogy ha így vagyunk egyek, akkor ö betartja Ígéretét, és a százszorosát adja nekünk.

Bizonyos, hogy nincs teljes szeretet, ha nem jön létre mind az anyagi, mind a lelki javak közössége: ez a szeretet feltétele. De ha ez a feltétel megvalósul, akkor a papság igazságos anyagi ellátásának kérdése is egy csapásra megoldódik, nem egy törvény hatására, hanem a szeretet gyümölcseként; és egy csapásra megoldódik a papi magány kérdése is. Lelkem ugyanis már nem csupán az enyém, mert ami benne van, azt továbbajándékozom; anyagi javaim sem az enyémek, mert a közös érdeket szolgálják. Mindezt megtapasztaltuk egyházmegyék és országok határaitól függetlenül. Mennyivel könnyebben lehet és szükséges mindezt megvalósítani egyházmegyei szinten!

Egy lenni! A papok esetében ez azt jelenti: segíteni a híveknek, hogy közösséggé váljanak. Azt jelenti, hogy Jézus egyetemes felelősségével felelősnek érezzük magunkat a többiek plébániáiért éppúgy, mint a sajátunkért. Azt

82