Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Fehér Gyula: Ha lenne egy szent barátom...

nek haza kellett utaznia, pár hónap múlva jött vissza újra; én gondoltam rá távolléte alatt s becsben tartottam azt a kis gyűrűt, melyet tőle kaptam. Nagy volt az örömöm, mikor pajtásomat viszontláttam, de ő. fájdalmamra, csak egy közömbös pillantást juttatott nekem... Nem talált megértésre a szeretetem! Jól éreztem én s nem is koldultam ragaszkodást attól, aki az enyémet visszautasította, de a Jó Isten adott olyan hűséges szívet nekem, hogy az, ha egyszer már tisztán szeretett valakit, örökre szeretni fogja: továbbra is imádkoztam hát pajtásomért és szeretem őt még most is ... Olyan szívvel, mint amilyen az enyém is, engedtem volna, hogy kézrekerítsenek s a szárnyamat szegjék, s akkor hogyan tudtam volna .elszállni és nyugalmat lelni'? Hogyan tudhat az olyan szív Istennel bensőségesen egyesülni, amely teremtmények sze- retetének szolgáltatja ki magát?“ (Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza. Ford.: Kis Monika. Bp. 1972, 99-100. Röv.: ö)

Ezeket a sorokat már 1895-ben írja, valószínűleg azután, hogy június 9-én Szentháromság vasárnapján felajánlotta magát az Irgalmas Szeretet áldozatául. Teréz most már végleg megerősödött a felfedezett kis úton. A szeretet és bizalom útján halad, ahol nincsenek nagy és kis tettek, csak nagy és kis szeretet van. Fennmaradt 266 levelében 29-szer fordul elő a „barát“ szó, de legtöbbször Jézust jelenti, az „édes barátot“ vagy Jézus „barátairól“ beszél. Visszatér mindig a gondolat, hogy Jézus az egyedüli barátunk. Felsóhajt: „Ó, imádkozzunk a papokért, nap mint nap kiderül, hogy milyen kevés barátja van Jézusnak.“ Az okát is látja. Kétszer is idézi a Nagy Szent Teréznek tulajdonított mondást: „Istenem, nem csodálkozom, hogy ilyen kevés barátod van, ha ilyen rosszul bánsz velük.“ De azt is látja, hogy a szenvedés éppen Jézus barátságának kitüntető jele (Ste Thérése de l’Enfant-Jézus, Correspondance gé- nérale. Paris 1972-1973. Röv.: LT. 57, 92, 122, 155, 178 o.)

Teréz kizárólagos szeretete Jézus iránt nem öli ki a baráti érzelmeket, hanem megszenteli. Az igazi barátság nem csökkenti, hanem növeli a Jézus iránti szeretetet. Ismeri a kármelita lelkiség mesterének, Keresztes Szent Jánosnak a tanítását, hiszen idézi is: „Ebből az is világos, hogy mindenki csupán az erényei alapján érdemel szeretetet. Ha az ember ilyen módon szeret, nagyon megfelel Isten akaratának és teljesen megőrzi függetlenségét; s ha némi egyéb ragaszkodás vegyülne is érzelmébe, Istenhez való ragaszkodása mégis mindig nagyobb lesz ennél. Mert ilyen alapon állva, minél jobban nő ez a szeretet, annál jobban növekszik az Isten iránti szeretet; és minél nagyobb ez utóbbi, annál nagyobb lesz az előbbi, tudniillik a felebaráti szeretet; ez utóbbinak ugyanis teljesen azonos az indítóoka és értelme az Isten szereteté- vel“ (Keresztes Szent János: A Kármelhegy útja, Bp. 1926, 363).

Ez áll Teréz és nővére, Céline (a kármelben Genovéva nővér) barátságára is. Céline halálig ápolja édesapjukat, majd ő is belép a kármelbe. „De a legtitkosabb s a legnagyobb vágyam, melyről azt hittem, hogy soha meg nem valósulhat, az volt, hogy drága Céline-em belépjen ugyanabba a Kármelbe, ahol mi vagyunk... Valószerűtlennek látszott ez az álom: egy fedél alatt élni

61