Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: „Harmadik út“?

A cölebs életnek mindenképpen a szeretetne kell nevelnie és el kell vezetnie az 'igazi szellemi-lelki érettségihez. De kinek áll ez hatalmában? Igazában a Lélek ajándéka, mert a Szentlélek árasztja szívünkbe a szeretetet. Ne gondoljuk, hogy saját erőnkkel megszerezzük az egyensúlyt, a harmóniát! Különben Is ez a középszerűség és a kompromisszumok takarója lehet. A zsenialitás, a művészi alkotás, az életszentség, az igazi szeretet nem az „egyensúly“ rendjéhez tartozik. „Az 'igazi lelki érettség inkább az, amelyik elfogadja és reménységben és hitben hordozza saját egyensúlyhiányát, amelyik átalakítja gyengeségeit és hűtlenségeit is úgy, hogy újjászületik az újra megtalált szeretet ben." (Michel Rondet SJ)

Lehet, hogy a pap (szerzetes) egy szép napon ráébred, hogy szerelmes lett. Ez önmagában még nem katasztrófa; még azt sem jelenti szükségképpen, hogy az illető hűtlen lett papi (szerzetesi) hivatásához, vagy hogy nem szereti Istent. Hivatásunk nem az, hogy lemondjunk a szeretettől és a barátságról. Lemondtunk a férj és a feleség közti szerelemről, szexuális és érzelmi kapcsolatról, családalapításról, de nem a szeretetről és a barátságról. Emlegetik a szentek barátságát: Assziszi Szent Ferenc és Szent Klára, Keresztes Szent János és Avilaii Szent Teréz, Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska ... Híres „barátságok“, amelyeket nem lehet közönséges mérőével mérni, utánozni sem. Milyen barátság lehetséges a pap (szerzetes) és a nők (szerzetesek vagy mások) között? Ez igen nehéz téma. Tény az, hogy manapság férfiak és nők együtt dolgoznak, gyakran érintkeznek a társadalmi és egyházi életben. Papok és szerzetesnők sokkal gyakrabban alkalmat találnak arra, hogy esetleg barátságot kössenek, mint régebben. Lehetséges, hogy ez egészen spontán módon történik. A pap és nő (szerzetesnő és férfi) baráti kapcsolatában természetesen megvan a kockázat, hogy a testi intimitásokhoz vezet. Amennyiben elfordítana Istentől és a vállalt hivatástól: rossz. De sohasem az a rossz, hogy szeretünk, hanem az, hogy rosszul, nem a hivatás (Isten akarata szerint) szeretünk.

Michel Rondet SJ (Le céíibat évangélique darts un monde mixte, 1978, 64kk) ezzel kapcsolatban a következő tanácsokat adja:

A pap (szerzetes) és nő baráti találkozása nagy kegyelem, de állandó lemondást követel, állandó megtisztulásra van szükség. — Az első feltétel az éleslátás. Világosan látni önmagam és a másik helyzetét, érzelmeinket, azt a módot, ahogyan azokat kifejezzük, illetve ahogy a másik fogadja azokat. Könnyen illúzióba eshetünk: a „lelki társalgás“ átalakulhat az önző élvezetkeresés alkalmává stb. — Másodszor mindkét részről nagy lojalitás (hűség) szükséges a kapott hivatáshoz. Mert valaki vagy eldönti, hogy házasságot köt, és akkor vállalja a házaspár lelki és társadalmi felelősségét; vagy pedig az ember cölibátusban él Isten országáért, és akkor következetes marad elkötelezettségben. Leiki növekedés és érettség — tegyük hozzá: beiső béke — csak az egyenességben, a határozott választásban lehetséges. Teljesen illú52