Szolgálat 70. (1986)

Baráti szeretet

saira mutat rá: az ószövetségből indul ki, de főleg Jézus baráti körét festi meg. Szentmártoni Mihály viszont a barátság lélektani okait és buktatóit elemzi. Rámutat beteges formáinak gyökereire is.

Az első három tanulmány érinti már a házasok illetve cölebsek ba- rátkozásának problematikáját. Mégis külön tanulmányt szentelünk mindkettőnek, mert sajátos kérdések merülnek fel velük kapcsolatban. Gerda Hampel és Claudia Teichert életből vett példán érzékeltetik, hogy a boldog házasságban a házastársak nemcsak — a szó eredeti értelmében vett — barátokként kötelezik el magukat a holtomiglan-holtodiglan való együttélésre, hanem barátságuk ápolása alkotja ennek egyik alappillérét, s képesíti őket esetleges fonák vonásaik elviselésére. Szabó Ferenc pedig a még mindig felbukkanó ún. „harmadik út“ szemszögéből vizsgálja a barátság, szerelem és cölibátus viszonyát.

A természetes sík és a természetfeletti világ összefonódásából táplálkozó barátság himnuszát zengte Boldog Elréd, XII. századbeli cisztercita. Gondolatvilágának kincsesbányáját tárja föl előttünk Kereszty Rókus. Az örök emberi és a hitelesen keresztény szeretet nemes hajtását csodálhatjuk meg ennél a középkori szerzetesnél. Példájával, szavával hívogat: járjuk az igazi barátság útját, mert az Istennel való egyesülés iskolája, előkészítője, de egyben következménye is. Innét érthető, hogy a nagy szenteknél — szinte kivétel nélkül — találkozunk a barátság felemelő példáival. Isten-szeretetük megtermékenyítette emberi kapcsolataikat, ezek pedig Istenhez való viszonyuk mélyebb megértéséhez és átéléséhez vezettek. Lisieux-i Kis Teréz nagyon óhajtotta, bárcsak lenne neki egy szent barátja. Fehér Gyula tanulmányából láthatjuk, mennyire teljesült ez a vágya, mit jelentett a barátság neki és nővértársainak.

Sok lelki öröm és erőforrás árad baráti kapcsolatainkból? Adja Isten, hogy jelen számunk segítségével még gazdagabb gyümölcsök fakadhassanak belőlük. Nehézségek, esetleg botladozások kísérik barátkozá- sainkat? Tanulmányaink valószínűleg meg sejtetik lehetséges okaikat valamint a szükséges orvosságokat. Ha pedig úgy találjuk, hogy nincs igazi barátunk, akivel kölcsönös megbecsüléssel és teljes bizalommal örömteli lélekben oszthatnánk meg életünk fontosabb eseményeit, akkor vizsgáljuk meg: nem magunkban kell-e ennek okát keresnünk. Nem merjük elszánni magunkat arra, hogy megnyíljunk és másokat közel engedjünk magunkhoz? Nem hiszünk abban, hogy Jézus teljes ember volt, aki tapasztalatból tudta, micsoda érték a barátság? Természetesen azt se várjuk, hogy a barátság „minden problémát megold“. De az bizonyos, hogy szeretetünk kiteljesedésének Istentől előrelátott útja és eszköze.

4