Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Barátság Istenne! - Barátság emberrel
TANULMÁNYOK Nemesszeghy Ervin BARÁTSÁG ISTENNEL - BARÁTSÁG EMBERREL Hitünk alapvető tanítása, hogy életünk célját, beteljesedését és boldogságát az Istennel való személyes szeretet-kapcsolatban érjük el. E személyes szeretetkapcsoíat titkát sokféle képben, hasonlatban és szimbólumban próbálja a Szentírás és a szenthagyomány megvilágítani. Szól arról, hogy kapcsolatunk Istennel olyan, mint a szolgának egy jóságos úrhoz, a gyermeknek szerető atyjához, vagy a hitvesnek hűséges hitvestársához való szeretetvi- szonya. De a Szentírásban és szenthagyományban azt is megtaláljuk, hogy Istenhez kapcsoló személyes viszonyunk baráti szeretetviszony. A mai embernek ez mond legtöbbet. Sajnálatos tehát, hogy Isten és ember baráti szeretet- viszonyát sem a teológiában, sem katekézisünkben nem hangsúlyozzuk eléggé. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban is csak egyszer találunk kifejezett utalást az Isten és ember közötti barátságra. Ennek a hiányosságnak oka az lehet, hogy veszélyesnek érezzük Isten és ember barátságának hangoztatását, hiszen a baráti szeretetviszonyban élők mintegy egyenrangú felek lesznek éppen a barátság által. A fiú-atya kapcsolatban megmarad a fiú alárendelt szerepe. Amikor pedig a Szentírás a hitvesi kapcsolatot az Isten-ember viszonyára alkalmazza, az ember mindig a női szerepet („menyasszony“, „feleség“) kapja; az akkori társadalomban a nőnek alárendelt szerepe volt a férfivel szemben. Problémát jelenthet az Istennel és az emberrel való baráti elkötelezettségünk látszólagos kettőssége és esetleges ütközése is. Jelen tanulmányunk ezekre a problémákra igyekszik választ keresni az újabb lélektani és lelkiaégi vizsgálódás fényében. Először azonban idézzük fel a hagyományos felfogást ember és ember barátságáról, mert Istenhez kapcsoló barátságunkat csak az emberi barátságról alkotott jelentéstartalom fényében tudjuk igazán értelmezni. I. BARÁTSÁG AZ EMBEREKKEL 1. Meghatározása A Révai Nagy Lexikon a barátságot így határozza meg: „A lelkek összhangján alapuló kölcsönös bizalmas viszony olyanok között, kik melléktekintetek nélkül becsülik egymást, egymás örömében, bánatában teljes önzetlenséggel részt vesznek s egymásért bármilyen áldozatra készek.“ A görög kultúrában a barátságot eleinte egészen általánosan, mint a világ, a természet egyik alapvető princípiumát fogják fel, amelynek jelenlétében 5
