Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: A barátság lélektanáról

alkotja, mégpedig arra vonatkozóan, hogy hogyan látjuk magunkat a másakhoz — a felettünk vagy alattunk állóhoz — Viszonyítva, a szuperioritás ill. inferiori- tás kategóriáiban. Az összes viszonyok megjelölhetők az ún. érzelmi beállítódások térképén (Krech-Crutchfteld, 1958, 253):

Az érzelmi beállítódások (attitűdök) rózsája

Mit olvashatunk kr ebből a szkémából?

Vannak emberek, akiket magas tisztségük vagy emberi nagyságuk miatt (pl. a pápa, egy neves tudós stb.) elérhetetleneknek tartunk. Ezek, ha különösebb érzelmi szálak nem fűznek bennünket hozzájuk, egyszerűen tiszteletet parancsolnak. Ha vonzónak találjuk őket, érzelmi magatartásunk a csodálat lesz. Ha viszont nem szeretünk valakit, de nálunk magasabb értékűnek tekintjük, a neheztelés vagy a káröröm színezi érzelmi viszonyunkat.

A képnek van fordítottja is. Vannak emberek, akikhez viszonyítva magunkat érezzük magasabbrendűnek, magasabb értékűnek. Ha szeretjük őket, viszonyunkat a sajnálat jellemzi (pl. egy szegény, szenvedő, fogyatékos iránti érzelmünk ilyen). Ha viszont nem szeretjük az illetőt, akkor megvetéssel kezeljük: le-nézzük — mondja tökéletes lélektani ráérzéssel a magyar nyelv.

A harmadik kategóriát azok az az emberek alkotják, akikkel egyenrangúnak, egyenértékűnek tartjuk magunkat. Akiket közülük nem szeretünk, azok irányában érzelmi magatartásunk az elutasítás és ellenszenv lesz. Akiket sze34