Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: A barátság lélektanáról
hogy ezt a viszonyulást úgy fogalmazhassa meg, hogy az a másik számára félreérthetetlen legyen. A kapcsolat fázisainak megszövegezése tehát sok félreértést, tévedést, csalódást rejthet magában, nem fs beszélve a szándékos félrevezetés lehetőségeiről. Az érzelmi egyenlőtlenség fenntartását sokszor éppen a kapcsolat hőfokát és szenvedélyességét biztosító szavak végzik. A szavaknál sokkal biztosabb a nem verbális kommunikáció érzékelése, vagyis az empátia alkalmazása, mert ennek alapján a személyes kapcsolat tendenciája és érzelmi tartalma könnyebben felfogható.“ Az érzelmi egyenlőtlenség kifejezője az is, ha valaki állandóan saját gyengeségét, kiszolgáltatottságát helyezi előtérbe: „Nélküled semmi sem vagyok, mindent neked köszönhetek, te vagy a mindenem stb.“ Neurotikus szeretet- igényre utal a többé-kevésbé nyilvános zsarolás is, kezdve az apró szívességek és áldozatvállalások igényétől egészen az öngyilkossággal való fenyegetőzésig, 'ha a másik elhagyja. Ahol ilyen érzelmi egyenlőtlenség áll fenn, ott nem lehet szó igazi barátságról, mivel a másik itt nagyrészt eszköz, még ha nemes eszköz te, de csak az: terápia, anyapótlék stb. Kon szerint az te bizonyítottnak vehető, hogy az ember érzelmi reakcióinak szegényessége, elfojtása korlátozza a többi emberrel való érintkezés mélységét, intimitását. Az erős neurózis pedig minden személyes vonzalmat változékonnyá tesz. Megbízható összefüggést tudtak kimutatni a személyiség önmagával szemben kialakított viszonya és a többi' emberhez fűződő viszonya között. A szilárd „én-képpel“ rendelkező, önmagát Viszonylag magasra értékelő személy nagyobb esélyekkel képes mély és szilárd baráti kapcsolatok kialakítására, mint az a személy, aki „nem fogadja el“ saját magát. Szeretni csak az képes, aki maga te megtapasztalta, hogy szeretetreméltó. Az ember élete csak akkor válik értelmessé, ha megtapasztalja, hogy valaki számára fontos. Ez a tapasztalat egyben a barátság legnagyobb és legszebb gyümölcse. Példáért egyenesen az Úr Jézushoz fordulhatunk. Mi leginkább csak arról szoktunk elmélkedni, miiilyen nagy volt Jézus szeretető mások iránt. Az csak ritkán jut eszünkbe, hogy hasonló módon képes volt arra te, hogy őt szeressék, vagy más megfogalmazásban: hagyta, hogy szeressék, elfogadta mások szeretetét. Engedte, hogy az emberek úgy szeressék őt, ahogyan éppen tudták. Elfogadta, hogy a bűnös nő megcsókolja lábát, hogy Mária és Márta jellegzetes női módon mutassák ki iránta való szeretetüket: sürgölődjenek körülötte, gondját viseljék. Jézus elfogadta szeretetüket. Ezáltal tanúságot tett arról, hogy emberi szeretete is tökéletes volt. Korábban már leszögeztük, most új megvilágításban ismételjük: kölcsönösség nélkül nincs igazi barátság. Ezzel áttérünk elemzéseink legkényesebb témájára: A pap és barátai A papi barátságok problémáját ezúttal kissé talán szokatlan módon próbáljuk megközelíteni. A tartós személyes kapcsolatok lélektanilag az érzelmi attitűdök: beállítódások csoportjába tartoznak. Ezek magját egy értékítélet 3 33
