Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Szigeti Miklós: A barátság a Szentírásban

kódunk, akit beavatunk titkainkba. A szó elég ritka, osak hétszer fordul ilyen értelemben elő a héber szövegben.

A héber nyelv még több rokon értelmű kifejezést ismer a fentieken kívül, de ezek nem nagyon módosítják az eddigi jelentéseket: ách (testvér), jádid (kedves), jódéá (ismerős), káróv (közelálló), és slomi (békém embere).

Miivel az újhéber révén nagyon elterjedt és a jiddisből a magyar ifjúsági nyelvbe is bekerült a „haver“ (tulajdonképpen chávér) szó, ezt is meg kell említenünk. A chbr tő jelentése: kapcsolni, kötni, s ezért a főnév jelentése: kolléga, társ, tag, aki hozzánk kapcsolódik. A héber szövegben csupán 12-szer fordul elő, de sehol sem jelent barátot. Különben a mi „kolléga“ szavunknak is más a jelentése. A haver szó 1862-ben fordul elő először a magyar nyelvben, „az argó és a bizalmas köznyelv szava“ (írja a Magyar Nyelv Történetí- Etiimológiai szótára, Bp 1970, II, 76).

Magától értetődik, hogy az Ószövetségben a bölcsességi irodalom foglalkozik a legtöbbet a barátsággal. Az Ószövetségnek a barátságra vonatkozó tanítását röviden összefoglalja Claude Wiener „Barát“ cikke (Biblikus Teológiai Szótár, Róma, 1976, 113—115). „Az igazi barátság mintája és forrása az a barátság, amelyet Isten köt az emberrel“ — írja. Ebben van a lényeg. A baráti szeretetben Isten szeretete tüzesedik át. Ha nem így volna, nem is lehetne igaz barátságról beszélni.

II. Az Újszövetség szókincséből

Az Újszövetség is több kifejezéssel jelöli a barátot, de kettő a legjellegzetesebb: philosz és hetaiirosz. A barátság szó — philia — egyetlen egyszer fordul elő az Újszövetségben (Jak 4,4). A szemita nem szereti az elvont fogalmakat. A szeretet annyira eluralkodik az egész Újszövetségen — amióta Isten kinyilatkoztatta Fiában szeretetét -, hogy a barátság is a szeretet egyik megnyilatkozása. Ezért az Újszövetség legtöbbször nem érzi szükségét annak, hogy különbséget tegyen szeretet és barátság között.

A „philosz“ főnév 29-szer fordul elő az Újszövetségben, ebből is 15-ször a görög műveltségű nemzsidó Lukácsnál. Szent Pál sohasem használja: nála elég a szeretet. Az igető — phileo — már Homérosz óta az érzelmi síkot emeli ki: szeretek, ragaszkodom, szoktam. Maga a főnév, philon, eredetileg melléknév volt és drágát, értékeset jelentett. Később már rögződött jelentése: barát, mindenki, akiihez érzelmi szálak fűznek. Ezért gyakran magába foglalja a rokonokat is: „akiket szeret“. Jézust ellenfelei „a bűnösök és vámosok barátjának“ nevezik (Mt 11,19 és Lk 7,34). Jézus barátsága Isten szeretetét tükrözi: isten szereti a bűnösöket Is, Irgalmában magához vonja őket is és barátaivá teszi. Jézus a tanítványait is barátainak nevezi (Lk 12,4; Jn 15,14-15), mert ők is bűnösök voltak, de Jézus megváltó szeretete magához'láncolta őket. Szent János, a szeretett tanítvány már mindenkit barátjának nevez, aki ugyanazt a hitet vallja, miint ő (3Jn 15).

20