Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Szigeti Miklós: A barátság a Szentírásban
A másik szó — hetalrosz — csak háromszor fordul elő az Újszövetségben és mind a háromszor Mt-nál. A szó már szerepel Homérosznál is. Alapjelen- tése: „az, aki a másikkal valamiképpen összefügg“. Ebből az alapjelentésböl származnak az árnyalatok: társ, fegyvertárs, vallási közösség tagja, híve valakinek, barát, kolléga. (Vö. a magyarban is szereplő nemzetközi „hetéra“ szót: szerető.) A Hetvenes fordításban a héber „réá“ és főleg a „chávér“ fordítása. Mt-nál mindhárom alkalommal felszólító esetben áll. Mind a három alkalommal olyat szólítanak így, aki a megszólítóhoz fűződő kapcsolatát egyoldalúan tekinti, mintha a kapcsolat csak a másikat kötelezné. így szólítja a szőlősgazda az egyik zúgolódót (20,13), a király a menyegzös köntös nélkül érkező vendéget (22,12) — mindkét eset példabeszédben — s végül Jézus nagycsütörtök éjjelén Júdást, aki áruló csókjával illeti (26,50). Mivel a „hetairosz" alap- jelentése társ — egyenlőséget fejez ki —, az apostolok sohasem merték volna magukat Jézus társainak nevezni, de egymás között is a „testvér" megszólítás győzött (vö. 2Pt 3,15; TKor 15,6; ApCsel 9,17), mert ez jobban kifejezte a szeretet új kötelékét, mint a „hetairosz“ szó. A Keleti Egyház liturgiájában Isten egyik leggyakoribb jelzője az „ember- szerető" (filantrópia — Tit 3,4 — emberszeretet). Isten emberszeretetének legnagyobb tanúságtétele a megtestesülés és a megváltás: a második isteni Személy emberré lett, hogy megváltson és üdvözítsen minket. Tanítványait barátainak nevezi, mert mindent megosztott velük, nincs már titka előttük (Jn 15,15). A régi mondás szerint „a barátság vagy egyenlők között jön létre, vagy egyenlővé tesz“ (vö. M.T. Cicero, Laelius de amidtia 15: „Maximum est in amidtia parem esse inferiori“ vagyis: A legnagyobb dolog a barátságban az, hogy egyenlővé tesz az alsóbbrendűvel). Jézus esetében mégsem beszélhetünk ilyen egyenlőségről, jóllehet egy lett közülünk, a bűnt kivéve (Zsid 4,15). A másik klasszikus latin mondás: „A szilárd barátság végül is ez: ugyanazt akarni, ugyanazt nem akarni“ (Idem veile atque idem nolle, ea demum firma amidtia est. C. Sallustius C., CatHinarium 20,4). Jézusra alkalmazva: a keresztény Jézus barátja, ha Jézussal akarja az üdvösség művét és vele együtt nem akarja a gonosz győzelmét. Jézus baráti szeretőiéből következik, hogy azok is egymásnak barátai, akiknek Jézus a barátja. Az őskeresztények átérezték ezt, amikor tökéletes baráti közösségben akartak élni (ApCsel 4,32-35). Igaz, még olyan nagy barátok között is volt félreértés, mint Szent Pál és Szent Barnabás (ApCsel 15,39), de idővel legyőzték az emberi gyöngeséget. Az eszmény azonban — a Jézus barátságán alapuló baráti közösség — kezdettől ott ragyog kereszténységünk egén. III. Jézus barátai Elmondhatjuk, hogy a barátság szent írási értelme tágabb is (szeretetre épülő kapcsolat) és szűkebb is lehet (amit ma barátságon értünk). Mivel elsősorban azt akartuk megvilágítani, hogy Jézus hogyan élte meg azt, amit mii 21