Szolgálat 69. (1986)
Az egyház szava - A Második Rendkívüli Szinódus zárónyilatkozata
a szorongások. Ma a világ minden részén növekszik az éhség, az elnyomás, az igazságtalanság és a háború, a kínzások, a terrorizmus és az erőszak számtalan egyéb formája. Mindez újabb és mélyebb teológiai megfontolásra kötelez, hogy ezeket a jeleket az Evagélium fényében értelmezhessük. 2. A kereszt teológiája Úgy látjuk, hogy Isten a jelen nehézségekkel mélyebben meg akarja értetni velünk Jézus Krisztus keresztjének értékét, jelentőségét és központi szerepét. A történelem és az üdvtörténet viszonyát tehát a húsvéti titok fényében kell értelmeznünk. A kereszt teológiája semmi esetre sem zárja ki a teremtés és a megtestesülés teológiáját, hanem — ez nyilvánvaló —, feltételezi. Amikor tehát mi keresztények a keresztről beszélünk, nem érdemeljük meg, hogy pesz- szimistának nevezzenek minket. Mi a keresztény remény realizmusára építünk. 3. Aggiornamento (korszerűsítés) A kereszt és a feltámadás egységét hirdető húsvéti távlatban felfedezzük az ún. „aggiornamento“ helyes és téves értelmét. Minden módon kizárandó a könyelmű alkalmazkodás, amely az egyházat szekularizációra vezetheti. Kizárandó a hivő közösség begubózása is. Ellenkezőleg, állítjuk, hogy misszionárius nyíltságra van szükség a világ teljes üdvössége érdekében. Ennélfogva nemcsak elfogadjuk, de erőteljesen védjük is a valódi emberi értékeket: az ember személyi méltóságát, alapvető jogait, a békét; felszabadítását az elnyomás, a nyomor, az igazságtalanság alól. De a mindenre kiterjedő üdvösséget csak úgy érjük el, ha ezeket az emberi értékeket megtisztítja és felemeli az Istennel való családias kapcsolat kegyelme, Jézus Krisztus által a Szentiélekben. 4. Inkulturáció Az inkulturáció kérdésének teológiai elvét szintén ebben az összefüggésben találjuk meg. Az egyház kommunió: az egész világon való jelenlétével egybefogja tehát a különbözőséget és egységet, minden kultúrából átveszi azt, ami ebben pozitív. Az inkulturáció azonban nem pusztán külső alkalmazkodás: az autentikus kulturális értékek ugyanis belső átalakuláson mennek át a kereszténységbe való beépülésükkel, a kereszténység pedig beíegyökerezik a különböző kultúrákba. VI. Pál szerint az Evangélium és a kultúra szétválása „korunk sajátos drámája, amint az volt más századokban is. Ezért teljes erővel törekedni kell arra, hogy evangelizáljuk a kultúrát, illetve kultúrákat. Újjá kell születniük az örömhírrel való találkozásukból. Ez a kapcsolat azonban nem jöhet létre, ha nem hirdetjük az örömhírt“ (vö. EN 20). 5. Párbeszéd a nem-keresztény vallásokkal és a nem-hívőkkel A II. Vatikáni Zsinat kijelentette, hogy a katolikus egyház nem vet el semmit, ami igaz és szent a nem-keresztény vallásokban. Ellenkezőleg, buzdította 69
