Szolgálat 69. (1986)
Az egyház szava - A Második Rendkívüli Szinódus zárónyilatkozata
ség és sokféleség az egységben" igazi teológiai elvét. A sokféleség azonban nem a puszta pluralizmus. A sokféleség igazi gazdagság, teljességet hordoz magában, maga a kato- likusság. A puszta pluralizmus viszont ellentétes álláspontok egymásmelletti- ségére épül; széthulláshoz, pusztuláshoz, s az önazonosság elvesztéséhez vezet. 3. Keleti egyházak A kommuniónak ez a szemlélete teremt manapság igazi megbecsülést a katolikus egyházban a keleti egyházak szervezete, liturgikus szokásai, egyházi hagyományai és keresztény életstílusa iránt. Ragyognak tiszteletreméltó koruk miatt, és mivel az atyákon keresztül megtalálható bennük az apostolok hagyománya (OE 1). A patriarkátus intézménye a legrégibb időktől kezdve érvényben van náluk. Ezt elismerték az első általános zsinatok is {uo. 7). Ehhez járul még, hogy a keleti egyházak Krisztusba és egyházba vetett hitükről mártírjaik halálával és vérével tanúskodtak. 4. Kollegialitás A kommunió-egyháztanban megtaláljuk a kollegialitás szentségi alapját. Innét ered, hogy a kollegialitás teológiája sokkal átfogóbb a tisztán jogi szempontnál. A kollegialitás szelleme tágabb a kizárólagosan jogi értelemben vett kollegialitásnál. A kollegialitás szelleme élteti a püspökök kerületi, nemzeti vagy nemzetközi együttműködését. A szoros értelemben vett kollegiális cselekvés az egész püspöki kollégiumnak az egész egyházra kiterjedő működése, fejével együtt. Legvilágosabb kifejezője az általános zsinat. A primátusra (pápa elsőbbségére) és a püspökök kollégiumára vonatkozó egész teológiai kérdésben nem a római főpapot kell megkülönböztetni a püspökök testületétől, hanem a római pápát külön, illetve a többi püspökökkel együtt (LG 3. jegyzet). Mert a kollégium a „fejével“, sohasem nélküle alkotja az egész egyház legfensőbb és teljes hatalmát (vö. LG 22). Ettől az első, szoros értelemben vett kollegialitástól különböznek egyéb részleges megvalósulásai, melyek hiteles jelei és eszközei a kollegialitás szellemének: pl. a püspöki szinódusok, a püspökkari konferenciák, a római kúria, az „ad limina“ látogatások stb. Mindezeket nem vezethetjük le közvetlenül a kollegialitás teológiai elvéből. Kereteiket az egyházjog szabja meg. Ennek ellenére ezek és egyéb formák is (pl. a Szentatya pasztorális útjai) jelentős szerepet töltenek be mind a püspökök a pápával együttes kollégiumában, mind pedig az egyes püspökök javára, akiket a Szentlélek bízott meg, hogy kormányozzák Isten egyházát (ApCsel 20,28). 5. A püspökkari konferenciák A kollegialitás szellemének gyakorlati megvalósulásai a püspökkari konferenciák (LG 23). A mai helyzetben senki sem vonhatja kétségbe lelkipásztori 65
