Szolgálat 69. (1986)
Az egyház szava - A Második Rendkívüli Szinódus zárónyilatkozata
mint feltámadott él benne. Krisztushoz való viszonyából világosan kitűnik az egyház eszkatológikus jellege (vő. LG VII). Ezért a földi zarándokúját járó egyház messiási nép (vö. LG 9), amely önmagában már elővételezi az új teremtményt. Szent marad az egyház, és állandóan megtisztulásra is szorul, hiszen gyermekei bűnösek. A világ üldöztetései és isten vigasztalásai között halad a jövendő ország felé (vö. LG 8). Egyszerre van tehát jelen az egyházban a kereszt és a feltámadás misztériuma. 4. Általános hivatás az életszentségre Az egyházat, minthogy Krisztus misztériuma, a szentség jelének és eszközének kell tekinteni. Ez indította a Zsinatot arra, hogy hirdesse minden hívő elhivatottságát az életszentségre (vö. LG V.). Ez a hivatás felszólítás: térjünk meg gyökeresen és részesedjünk az egy és háromságos Isten életében. Ezzel nemcsak valamiképpen, hanem túlcsordulóan teljesedik be minden emberi vágyunk. Éppen korunkban igen sokan tapasztalnak benső ürességet és mennek keresztül lelki válságon. Még sürgetőbb feladata tehát az egyháznak, hogy megőrizze és erőteljesen előmozdítsa a bűnbánat, az ima, az imá- dás, az áldozat, az önátadás, a szeretet és az igazságosság szellemét. Az egyház egész történelme folyamán a legnehezebb körülmények között mindig a szentek voltak a megújulás forrásai és elindítói. Égető szükségünk van ma is szentekre! Könyörögjük ki őket Istentől! Ezért az evangéliumi tanácsok fogadalmaival Istennek szentelt közösségek legyenek tudatában annak, hogy milyen szerepet töltenek be az egyházban. Mi pedig bátorítsuk őket küldetésükben. Jelentős remény jelei az apostoli és „megújulási“ mozgalmak, ha megmaradnak az egyház közösségében. Minden világi hívő töltse be küldetését az egyházban és mindennapi életében: a családjában, munkahelyén, evilági tevékenységében és pihenésében, hogy Krisztus fénye és élete töltse el s alakítsa át a világot. A helyesen értelmezett és korrektül gyakorolt népi vallásosság igen alkamas táplálék a nép megszentelésére. A lelkipásztorok részéről tehát nagyobb figyelmet érdemel. A Boldogságos Szűzanya anyánk a kegyelmi rendben (vö. LG 61). Ö minden keresztény számára a szentség és az Isten hívására adott teljes felelet példája (vö. LG Vili.). 5. Ajánlások Az egyház pásztorai, ma sokkal inkább mint valaha, legyenek az életszentség kiváló tanúi. A szemináriumokban és szerzetesházakban tehát necsak értelmi, hanem lel kiségi képzést is kapjanak a jelöltek. Komolyan vezessék be őket a mindennapi lelkiéletbe: imába, elmélkedésbe, a Szentírás olvasásába, a bűnbánat és az oltár szentségének vételébe. A Presbyterorum ordinis határozat szellemében úgy készítsék fel őket a papi szolgálatra, hogy magának a lelkipásztorr szeretetnek gyakorlásában találjanak táplálékot lelki életük gyarapítására (vö. PO 16). így adhatnak majd hivatásuk idején értékes tanácsokat 62
