Szolgálat 69. (1986)
Az egyház szava - A Második Rendkívüli Szinódus zárónyilatkozata
a híveknek lelki életük elmélyítésére. Biztatni és segíteni kell az Istennek szentelt közösségeket, hogy valóban megújuljanak. Hasonlóképpen mozdítsuk elő a világiak sajátos, a keresztségre alapuló lelkiségét. Első helyen a családi lelkiséget, amely a házasság szentségében kapja lelki alapját. Szerepük végtelenül fontos a hit átadásában a következő generációk számára. B. AZ EGYHÁZ ÉLTETŐ FORRÁSAI a) Az Isten szava 1. Szentírás, hagyomány, tanítóhivatal Az egyház küldetése, hogy teljes hűséggel hirdesse Isten igéjét, miután hívő lélekkel hallgatta (vö. DV 1). Éppen ezért egyik fő és ma rendkívüli fontos feladata — főleg a püspököké — az evangélium hirdetése. Ebben az összefüggésben domborodik ki a Dei Verbum dogmatikai konstitució jelentősége, amelyet — úgy látszik — nagyon elhanyagolunk. Pedig VI. Pál mély gondolatokkal és egészen korszerű módon mutatott rá fontosságára Evangelii nun- tiandi apostoli buzdításában. Ennél a konstituciónál is kerüljük a részleteket kiragadó értelmezést. A Zsinat nyomatékosan ajánlotta a Szentírás eredeti értelmének kifejtését (vö. DV 12). De ne szakítsuk el azt se az egyház élő hagyományától, se pedig az egyházi tanítóhivatal hiteles értelmezésétől (vö. uo. 10). Óvakodjunk a tanbeli és a lelkipásztori feladat hamis szembeállításától. Jussunk túl ezen. Annál is inkább, mert a lelkipásztorkodás igazi célja éppen a megváltó igazság korszerű átültetése a mindennapok gyakorlatába. A püspökök, mint igazi pásztorok, mutassanak helyes jó utat nyájuknak, erősítsék hitét, és távolítsák el a veszélyeket. 2. Evangelizálás Minden népnek hirdetni kell az isteni élet misztériumát, amelyben az egyház részesedik. Az egyház természeténél fogva misszionárius (vö. AG 2). A püspökök nemcsak híveik tanítói, hanem hithirdetők is, akik új tanítványokat vezetnek Krisztushoz (vö. LG 25). Az evangelizálás nemcsak a püspököknek, hanem a papoknak, diakónusoknak, sőt minden hívőnek is elsőrendű feladata. Ma az egész földkerekségen veszélyben forog a hit és az evangéliumból eredő erkölcsi értékek átadása az ifjúságnak. A hit ismerete és az erkölcsi rend elfogadása igen gyakran szinte egyenlő a semmivel. Ez új erőfeszítést kíván az evangelizálás és a teljes, rendszeres katekézis területén. Az evangelizálás nemcsak a szokásos értelemben vett missziókra, vagyis a pogány nemzetek megtérítésére vonatkozik. A hitetlenek evangelizálása ugyanis feltételezi, hogy a megkereszteltek önmagukat evangelizálják; vonatkozik tehát a diakónusokra, papokra és püspökökre is! Az evangelizálás tanúságtétel. A tanú bizonyságot tesz nemcsak szavaival, hanem életével is. Ne G3
